2012. november 16., péntek

Kietlen hajnalon

Kietlen hajnalon
a vonatról leszállt
keserves útvesztőkön
haza talált

Bolondnak tarthatsz
ennyit suttogott
még is visszajöttem
újra itt vagyok

Félénken átölel
ismerős ez a mozdulat
zavartan kérdi
mi van velem

Álmodtam sokszor
hogy újra itt leszel
nyughatatlan énem
menedékre lel

de elmúlt 3 év
és mit is mondhatok
Veled szemben most is
védtelen vagyok

Hiába próbáltam
elfeledni de nem sikerült
áthúzni mindazt
ami Rólad szól

A legszebb álmom voltál
s nincs senki más
aki valahol mélyen
mindig vissza vár

Akarlak most is
de lehet hogy tévedek
hányszor kezdtük újra
most hogy higgyek Neked

Kietlen pályaudvar
esőt hord a szél
egy novemberi hajnalon
az ember mit remél

Magányos érkezők
álmos vonatok
némán visszatérő
hűvös holnapok

Állunk csak tétován
fáradtan összeborulva
és lassan a város
életre kel

A legszebb álmom voltál
s nincs senki más
aki valahol mélyen
mindig vissza vár

Akarlak most is
de lehet hogy tévedek
hányszor kezdtük újra
most hogy higgyek Neked

A legszebb álmom voltál
s hogy lesz tovább
mond mit jelent
ez az új találkozás

Akarlak most is
de lehet hogy tévedek
hányszor kezdtük újra
most had higgyek Neked

Nincsenek megjegyzések: