2014. január 21., kedd

Soha már

Az első percek
órákba fordulnak át.
Kínzó képek -
nem hallok, nem látok mást.

Kulcsod nálam.
Párnád is érintetlen.
A jövő ólomsúlyú hirtelen.

S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt....

Soha már!
És úgy válunk köddé,
hogy nem látom többé,
hogyan élsz.

Soha már.
Nincs mód, hogy adjam
- másképp vagy jobban -
amit kérsz.

Egymást fogva
álmodtunk, s ébredtünk fel.
Most minden szálat
elvágni, széttépni kell.

Csak nézek körbe:
ez tegnap otthon volt még.
Most üres.
A falról eltűnt minden kép.

S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt....

Soha már!
És úgy válunk köddé,
hogy nem látom többé,
hogyan élsz.

Soha már.
Nincs mód, hogy adjam
- másképp vagy jobban -
amit kérsz.

Ha úgy szóltam volna,
ahogyan kértél....
Ha értettem volna,
mit éreztél...
Más lenne minden?
Ha százszor is kérdezem,
nincs válasz soha már.

Nincsenek megjegyzések: