Megnyugszik a szív

Csak kezdődjön el, soha ne legyen vége
De ha látom a végét, már megérte

Tudom, mi lesz, csak azt nem, hogy hogyan
Finoman, lassan, vagy vadul és gyorsan

De nem várok, addig is
megyek előre
Falakat fejjel
Döntök a földre le

Csak néha állok meg,
hogy megnézzem magam
Porszemből mi lettem,
mekkorát léptem

Nem félek, vállalom az összes csalódást
Ne tompítsa más ezt a becsapódást
Csak magam vagyok, magamnak drukkolok

Ha sokat kell másznom, görgetnem felfelé
Taposnom sziklákon, nem nézek lefelé
Felnyomom magam, állok a magasban

Jobb kezem gyengédség, bal meg a hatalom
benne a mindenség, én irányítom
Nekem dolgozik az idő

De most elengedem, mindig csak előre
Arcom a nap felé, még többet belőle
Kilövöm felé magam

Csak úszom az égen, a horizont elvakít
Könnyűnek tűnik, most semmi nem szorít
Tárt karokkal vár, én elveszek benne

És ha zuhanni kezdek, talpra érkezni
Egyenes háttal, állva lépni ki
Látni a végét, és itt hagyni mindent

Nagy kár lesz értem
a végén remélem
megnyugszik a szív, hogy minden megérte

Nem leszek a játékszered

Elringattad a szívemet minden jóval
Csupa vágyteli színes szóval
Fel is lobbant azonnal a láng

Jó volt égni az új szerelemben, vágyban
Nem a földön, a mennyben jártam
Ha a csókod perzselte a szám

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered

Jó volt várni az éjt, amíg csendben leszállt
Míg a két karod engem bezárt
És az égről eltűnik a fény

Tudtam már csakis így lehet szép az élet
Csakis így lehet szép, csak véled
Mindig erről álmodoztam én

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered

Elringattad a szívemet minden jóval
Csupa vágyteli színes szóval
Milyen könnyen hittem neked én

Rájöttem, hogy a szívedet másnak szánod
De a csókokat tőlem várod
Nem is voltál soha az enyém

Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered
Csókod is a másé lehet
A szerelem csak játék neked

De nem nekem
De nem nekem

Nem leszek játékszered
Ha már a mindened nem lehetek
Soha én

Egy világon át

Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni
Bántottak már eleget, volt hogy már sírni sem volt erőd
Én nem akartam beállni ebbe a sorba és nem is fogok
Bár szent nem vagyok
De néha hibázunk, nem nagy dolog.
Én nem fogom szédíteni a szíved,
Kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég.
És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném,
hogy én jobb lennék itt bárkinél…
Ugyan kinél?!

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
át egy világon…

Tudom, hogy csak szépnek akarsz tűnni.
De amit az Istentől kaptál, annál mi lehetne szebb?
Volt, hogy már gyűlöltem magam én is
de változást is csak ajándékba kapunk,
ha arra végre méltók vagyunk.

Én nem tudom szédíteni a szíved.
Én nem mondhatom, hiszen nem lenne igaz és nem lenne szép.
Hogy az egyetlen voltál és leszel,
hiszen testünk csak porból van,
és ami azután lesz, ott mindenki egy.

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
biztatni, repülni, hogy a másikat biztatni, repülni
át egy világon.
Át egy világon.
Át egy világon

Blabla

Ugye azt hitted mindent kibír,
Órákig nézted hogy sír,
és nem kívántál soha jóéjszakát neki.
És szidtad, mert jókedvű volt,
Akármit szólt, rosszat szólt.
Más volt mint Te,
Ezért meg kellett bűnhődnie.

Azt mondom neked:
Beszélj szebben, beszélj szebben hozzá,
Hát beszélj szebben, beszélj szebben hozzá!

Álmodom

Álmodom - néha már fényes nappal álmodom,
A múlt időkre nyílik ablakom,
S a pillanat törékeny szárnyakon
Bár itt repül, elfogni nem tudom.

Álmodom - a Holdat ringatja a Balaton,
Egy kócos fej zokog a vállamon.
Ne sírj, hisz szeretlek - én ezt súgom,
De ő már érzi, hogy én elhagyom.

Álmaimban megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket.
S homályos, torz tükörből pillant vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

Álmodom - fehér ing, nyakkendő a színpadon,
A táncteremben lázas izgalom,
A lelkünk hangja zeng a húrokon,
Remény és elszántság az arcokon.

Álmodom - kalandozások messzi tájakon
A zászlónk leng a régi várakon.
Vad éjszakák idegen ágyakon,
S valahol eltévedtünk félúton.

Álmaimban megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket,
S homályos, torz tükörből pillant vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

Álmodom - néha már fényes nappal álmodom.
Megállok itt, ezen a színpadon.
A dal még mindig édes fájdalom,
S hogy merre induljak, már nem tudom.

Tesséklássék

tenyérnyi tenger egy szobányi csenddel
tüntesd csak el hogyha semmid nem kell
amivel eddig megvoltál
szemernyi szégyen van itt csak egy maréknyi semmi
hogy mindig legyen minek mellémenni
amikor úgy tűnik egyszerre túl sok mindenért kár
hát tessék a lássék az asztal
az étlap az abrosz a szokásos angyal az ablak mellett rég
takaréklánggal ég mintha gyertyát figyelnék
a nyomodba vizslat a tükörnek izgul
magába zajlik a jég ha megindul
a szőnyeg legördül a függönyre fekszem
azt mondom csak amit eddig mondtam
igen én is többet hittem rólam
de nálam többet miért vársz tőlem
aki magának épít magára várat
ami kikerült belőle azt mellétette
mikor nem hitt benne hogy itt minden visszajár
az egekbe céloz a plafonra szárad
csak hogy mindig tudjon minek mellémenni
mikor úgy tűnik hogy kár jaj hagyd már
kinevettél ki se látszol a szavaid nélkül is érhetsz többet az életnél
miért szóljak a te nevedben?
nem is értem minek is téged tartalak pont meg az életben ott várlak
tovább ha van még ma jó messze mennék
ha lekerül a festék itt mindenki vendég
egy ablak a tükröm amim át hogyha nézek
a tegnap a holnap a holnap a nemrég
mögötte nézd az a temérdek emlék
egy sincs köztük amit eléd ne tennék
hogy ha várnál és mernék én utánad mennék
utánad egyből lennék az aki
a sötétbe kerget a szavadat lesi
mert nem sejti még hogy árnyéknak lenni
az melletted igazán nem az a munka
amit ne kéne valahogy élvezni tudni
a te nevedben ki se látszol a falaid nélkül is téged tartalak életben
ha belebuktam letagadtál
fenn várlak a folyosón téged végig mindegyik ablaknál ott állok
előtted most már nincs több titkom
a kezemben egyedül a tenyerem tartom
a tenyeremben meg a markom ha behajtom
az meg már mindjárt egyből az öklöm
miért kell mindent az orrodra kötnöm?
jaj ne kelljen mindent egyből kiböknöm
a te nevedben nem is értem minek is téged tartalak pont meg az életben
ha belebuknék ne sirassál
fenn várlak a folyosón végig téged mindegyik ablaknál ott állok nézd
csakazértis tettem bármit tettem
csak azért hogy bármit tettem tudjad
csakazértis tettem bármit tettem
bármit tettem tudtál rólam mindent
csakazértis tettem bármit tettem
hogy lenyugodhass bármit tettem tudtad
csakazértis tettem bármit tettem
bármit tettem tudtál rólam mindent kész

SZERINTED?

legelőször is alaposabban szemügyre vettem
ahogy általában bárkit akit az életemtől elirigyeltem
a kitaposott kis utakat amit a bozótért otthagytam
csak azért tettem hogy azt is ugyanolyan ösvénnyé tapossam
hogy ne mondhassa többet már rá senki se azt hogy járatlan
a botomat a földjébe mikor legelőször beleszúrtam
azt hallanod kellett volna azt hazudta élvezte
rájöttél? kérdezte na végre
nincs olyan akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan aki vissza ne merne kérdezni
elege ne lenne abból mikor a szemeken már látszik
mennyire szeretik nézni az arcod amikor felkelsz és azt mondod
takarodjanak a házadból
felkelsz és azt mondod ne tekeregjenek a véredben
takarodjanak a hátadból ne tekeregjenek a véredben
ne vigyenek innen sehova téged hagyjanak csak az életben
ha neveltek engem valahogyan akkor egymagamnak neveltek
ha tehettek értem valamit is akkor a legtöbb amit megtettek
hogy megpróbáltak rávenni a lehető szerintük legjobbra
de közben úgy beszéltek rólam mintha ott se lettem volna
mégis élveztem ott lenni veletek minden egyes alkalommal
elmondtam mennyire nagyon nem akarom hogy hazavigyetek
igen az álmomban is álmodtam és elaludtam az álmomban
de az alvókámat bízd csak rám a tieiddel ébren van
feleselni látom őket egymással izgatottan
egymástól izgatottak a szemetekkel láthatóan
egyetértenek abban hogy ebben az elbaszott egy állapotban
egymással jóba jobban ha belefeszülnek se nem lehetnek
de mind közül a legokosabb az marad akinek a végére
sikerül veled valahogyan mégiscsak megetetnie
hogy te jobban érted azt is amire ő tanított téged
hogy ez itt egy szembogárnyi bolygó itt magadon kívül téged
meg nem találhat élet meg nem találhat élet
ezen a szembogárnyi bolygón magadon kívül téged
meg nem találhat élet
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged senki nem üldöz téged magadon kívül nem
nincs olyan akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan aki vissza ne merne kérdezni
elege ne lenne abból mikor a szemeken már látszik
mennyire szeretik nézni az arcod amikor felkelsz és azt mondod
áááááááááááá
felkelsz és azt mondod
áááááááááááá
felkelsz és azt mondod
ooooooooooáááááááááá
látom ahogyan beszélnek hallom ahogyan bámulnak
de a szemeimmel nem hallok a füleim meg kápráznak
hallom ahogyan megnéznek látom amiket kérdeznek
de a füleimmel nem látok a szemeim erre süketek
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
mondd már meg
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
téged kérdezlek
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarok én ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
mondd már meg
mit ugatok itt ha nekem egyszer úgy a jó ha nem látnak?
mit akarhatok ha nekem egyszer az a jó ha nem kellek?
szerinted?

Ébredj mellettem

Menekülünk
az időtől félve.
Nyaralni délre
elrepülünk.
Reménykedünk,
hogy nem értjük félre.
Tavaszt remélve
áttelelünk.

Bárki lehet,
enyém tied.
Mégis itt vagyunk,
talán csak véletlen.
Két átutazó
közös illúzióba
kapaszkodunk.
Ébredj mellettem

Sose gondolnád,
hogy a boldogság
Neked is járhat.
És ha körül ölel.
Akkor is úgy múlik el,
mint a varázslat

Elköltözünk
a földről az égbe.
Talán ott végre
együtt leszünk.

Bárki lehet,
enyém tied.
Mégis itt vagyunk,
talán csak véletlen.
Két átutazó
közös illúzióba
kapaszkodunk.
Ébredj mellettem.

Sose gondolnád,
hogy a boldogság.
Neked is járhat
És ha körül ölel.
Akkor is úgy múlik el
mint a varázslat.

Magadtól sose gondolnád.
Ne hidd el mikor elmondják.
Hogy bárkinek a boldogság jár.
De ébredj mellettem.

A terheket vinned kell.
Birkózni a bűnökkel.
Ez az életed fogd már fel.
Tényleg egyetlen.

Magadtól sose gondolnád.
Ne hidd el mikor elmondják.
Hogy bárkinek a boldogság jár.
De ébredj mellettem.

A terheket vinned kell.
Birkózni a bűnökkel.
Ez az életed fogd már fel.
Tudom, tudom, tudom..

Bárki lehet,
enyém tied.
Mégis itt vagyunk,
talán csak véletlen.
Két átutazó
közös illúzióba
kapaszkodunk.
Ébredj mellettem.

Sose gondolnád,
hogy a boldogság.
Neked is járhat.
És ha körül ölel.
Akkor is úgy múlik el
mint a varázslat.

Ébredj mellettem.

R'N'R 2000

nem fáj hogy ugyanúgy fúj a szél
nem fáj hogy tietek még a tér
nem fáj én nem itt nőttem fel
engem itt senki
engem itt senki
engem itt senki nem ismer
mostantól nincs hozzám közöd
én nálad messzebbről jövök
nem számít rólam mit hiszel
hidd el hogy sosem hittem el
téged viszlek magammal meglátod
jobb lesz azonnal rádnézek
a szemed véreres kiszúrlak kábítószeres
bújj elő és elmondom mi van
sávonként állítom magam
ez bennem mindig fogható
bömböl az IQ-rádió
mindenütt jó de messze a legjobb
mindenütt jó de messze a legjobb
mindenütt jó de messze a legjobb
mindenütt jóóóó

egyfolytábananevemethallommindenhonnanmindenhonnanegyfolytábananevemethallommindenhonnanegyfolytábananevemethallommindenhonnanmindenhonnanegyfolytábananevemethallommindenhonnanegyfolytábananevemethallommindenhonnanmindenhonnanegyfolytábananevemethallommindenhonnan

Hogy vagy?

Na, hogy vagy? Mi van veled mindig?
Semmi nem válasz semmire!
Az nem látszik ennyire.
Megint a tegnapban barangolsz,
nem akarsz velem lenni
és nem vagy magadnál sosem.
Mesélj, mi bánt! Gyere, mondd el!
Nevetni sírva is tudni kell,
az a legőszintébb jel,
hogy maradt benned némi élet.
Ha mennie kell hadd menjen
és jöjjön bármi ,ha jönnie kell!

Most kell, hogy élvezd, amid van
S nem várni, amid nincs!
Most kell, hogy meghalld, amit kell,
Meglátni minden színt!
Most kell, hogy tényleg itt legyél,
Mert többé nem jön el.
Minden pillanat más, de pont azt ad, amit kell!

Szedd, szét magad néha!
Rakd össze megint jól!
Mindegy, hogy szűz vagy nagyon léha,
Csak tudd azt magadról!
Azt, hogy meztelen születtél és majd meztelenül mész.
Semmit nem hoztál és nem viszel,
mindened az maga, hogy: ÉLSZ!

Na, hogy vagy? Mi van veled mindig?
Na, persze én úgysem érthetem,
"lányregény az életem".
Mert bizony másnak mindig könnyebb.
De mindenkinek más a más,
ördögi kör a négyzeten.
Mesélj, mi bánt! Gyere, mondd el!
Nevetni sírva is tudni kell,
az a legőszintébb jel,
hogy maradt benned némi élet.
Ha mennie kell hadd menjen
és jöjjön bármi ,ha jönnie kell!

Most kell, hogy élvezd, amid van
S nem várni, amid nincs!
Most kell, hogy meghalld, amit kell,
Meglátni minden színt!
Most kell, hogy tényleg itt legyél,
Mert többé nem jön el.
Minden pillanat más, de pont azt ad, amit kell!

Szedd, szét magad néha!
Rakd össze megint jól!
Mindegy, hogy szűz vagy nagyon léha,
Csak tudd azt magadról!
Azt, hogy meztelen születtél és majd meztelenül mész.
Semmit nem hoztál és nem viszel,
mindened az maga, hogy: ÉLSZ!

Én csak eljátszom, hisz az élet egy dal,
bárhogy szól engem nem zavar.
Te is eljátszod, mert az élet akar,
Talán jobb is, ha felkavar.

Szedd, szét magad néha!
Rakd össze megint jól!
Mindegy, hogy szűz vagy nagyon léha,
Csak tudd azt magadról!
Azt, hogy meztelen születtél és majd meztelenül mész.
Semmit nem hoztál és nem viszel,
mindened az maga, hogy: ÉLSZ!

Engem ne várjatok!

Ha egyszer elmegyek, majd mi marad utánam?
kopott cipők, ruhák az ágyon.
Ha egyszer elmegyek, majd megkérditek, mért mentél el?

Sietve indulok, de itt hagyom az álmom,
hitem, dalom, és minden vágyam.
Lehet, hogy érzem majd a hiányotok, de vissza ne várjatok!

Ölel a végtelen, így szabad leszek végleg,
Mint a hegyek, a tenger, a lélek.
Gondolni titokban majd rátok fogok, de vissza ne várjatok!

Ne szólj hozzám, semmit sem felelek, többé nem maradok!
Ne faggass engem, a múlt nem érdekel, engem ne várjatok!

Ma éjjel

Ha ezen a földön egy jó helyen,
Egy jó időben felismered,
Hogy épp most helyeznek kezedbe
Egészen ismeretlen kezek
Valami fontos, a képzelet felett,
Messze túl talált képletet
És ha úgy találod, hogy érted,
Talán ma éjjel elérheted

Talán ma éjjel

Azt a pontot, mitől a gondok
Feledve másképp ítélhetők
Újra életre kelti benned
A régen elfelejtett erőt
És ha látod, talán belátod,
Hogy már csak egy van mi érdekes
A boldog szerelmes órák végtelenje

Talán ma éjjel

Te meg Én

Nem csak emlék, arcod az a fény,
Melyben látnék álmot mi csodaszép.
Bátran vennénk és csak gyűjtenénk.
Erőt a szívedből,
Erőt a szívemből

Ahogy a nappal az éjbe ér,
Bennünk lobban és újra él.
Lehet mi szétveti, vagyunk kik védhetik
Te meg Én,
Te meg Én
Van, ami van úgy, hogy véget ér
Elég egy kezdet egy új remény.
Az az érzés, hazatérés
Te meg Én,
Te meg Én,
Te meg Én.

Nem lesz emlék, ott lesz az a fény,
Melyben élnénk pont a közepén.
Bátran vennénk, és csak gyűjtenénk
Erőt a szívedből.
Együtt lennénk végtelen sokat ér,
Ez az érzés, nincs más csak Te meg Én
Bátran vennénk, és csak gyűjtenénk
Erőt a szívedből, erőt a szívemből.

Ahogy a nappal az éjbe ér
Bennünk lobban és újra él
Lehet mi szétveti, vagyunk kik védhetik
Te meg Én,
Te meg Én
Van, ami van úgy hogy véget ér
elég egy kezdet egy új remény
Az az érzés, hazatérés
Te meg Én,
Te meg Én,
Te meg Én.

Roses

Life is no garden of roses
More like a thistle in time
Sailing passed
Waiting for no one is time
Sailing fast
Waiting for no one this time

Now that you've killed me with your eyes
Why did you push me away?
How will I make it without you?
How will I go on my way?

Everything feels cold in the winter
Everything feels cold
Everything feels cold in the winter
Everything feels cold

Life is a garden of roses
Roses just wither and die

Know that you've killed me with your eyes
Why did you push me away?
How will I make it without you?
How will I go on my way?

Life is a garden of roses
Roses just wither and die

Agyhalál

A szív korábban kelt fel reggel,
Nem bírt aludni a régi testtel.
Az van, hogy akármerre járok
Mindenütt ismétlést találok.

Add vissza a szabadságot nekem!

Tőled kaptam az első jéghegyet
Más, mint a nőt én úgy cserélhetek.
Tengert, éghajlatot vagy álmot
De egyet nem válthatok világot.

Add vissza a szabadságot nekem!

Ne mondd, hogy nem gondoltad még,
Hogy ebből ennyi épp elég!
Ne mondd, hogy nem gondoltad azt,
Hogy engem soha el nem hagysz!

Ne mondd, hogy minden így a jó
És senki nem pótolható!
Ne mondd, hogy minden attól szép
A szerelem szíveket tép szét!

A szív korábban kelt fel reggel,
Nem bírt aludni a régi testtel.
Van az a szó, hogy annyira félek
A közömbösségtől ezért kérlek:

Add vissza a szabadságot nekem!

Ne mondd, hogy nem gondoltad még,
Hogy ebből ennyi épp elég!
Ne mondd, hogy nem gondoltad azt,
Hogy engem soha el nem hagysz.!

Ne mondd, hogy minden így a jó
És senki nem pótolható!
Ne mondd, hogy minden attól szép
A szerelem szíveket tép szét!

Ne mondd, hogy nem gondoltad azt,
Hogy engem soha el nem hagysz!
Ne mondd, hogy nem gondoltad még,
Hogy ebből ennyi épp elég!

Ne mondd, hogy minden így a jó
És senki nem pótolható!
Ne mondd, hogy nem gondoltad még,
A szerelem szíveket tép szét!

részem lettél

tudom hogy győztesen jövök ki ebből
s ha vérezni fogok is ezernyi sebből
megmutatom majd magamnak főleg
hogy mennyi mindent kaptam belőled

már nem számít semmit, hogy mi lett volna ha
más ringbe szállok, és én csapok oda
az én kezem emelik fel a legvégén
te még a földön fekszel, hagyjatok békén

téptem a húsod és szívtam a véred
a részem lettél én meg a részed

ígérem azt mondom nem mondtál semmit
engedd hogy hazudjak legalább ennyit
csak nekem súgd meg jó lenne tudni
hogy lehet mindent így elbaszni

téptem a húsod és szívtam a véred
a részem lettél én meg a részed
tartsd meg a titkodat én az enyémet
maradjunk tiszták csak ennyit kérek én
ennyit kérek én

a végére még egy kemény kör kéne
megnézem itt vagy e velem
ha még elmondanál valamit
csak egy utolsó szó
olyan megnyugtató

lövés

a lövés te magad a visszhangod én vagyok
nélküled még a szemem se úgy ragyog
most mindezt itt hagyod

nem mehetsz el maradj még egy kicsit velem
mi van veled nézem de már nem ismerem
most mindezt itt hagyod

az életemért küzdök de már nem tudom hogy minek nekem
szöknék én csak azt sem tudom hogy tegyem hogy veled legyen

a tenger te magad hullámaid én vagyok
betemetnek amit egy kő hagyott
most mindezt eldobod

indulnál de látod hogy én nem akarom
csináljad még jólesik a fájdalom
most magamat rád hagyom

az életemért küzdök de már nem tudom hogy kell-e nekem
szöknék én csak azt nem tudom nélküled most mi lesz velem

Hajnal

Gyűrött párnák között
Gyűlöltem minden éjszakát,
Fájdalom-robot mozdulatok,
Mámor-gyönyör
Az undor acélpengéje
Arcomba vág...

Kék bársony-örvény után
Szánalmas fázós ébredés,
Kezemben szenvedély-remegés,
Néma száj,
Lágy orgonaszó,
És csontig éget a mész...

Láncol, kínoz a hangod,
Bíbor rózsa a porból
Lázban csókol egy angyal,
Forrón lángol a hajnal.

Kék bársony-örvény után
Szánalmas fázós ébredés,
Kezemben szenvedély-remegés,
Néma száj,
Lágy orgonaszó,
És csontig éget a mész...

Más vagy, kínoz a hangod,
Bíbor rózsa a porból
Lázban csókol egy angyal,
Forrón lángol a hajnal.

Emlékem vagy

Ha most majd hazamész,
Vagy bárhová is mész,
De tudd meg elkísér egy gondolat,
Mi bántja azt ki itt maradt…

Hogy vajon mi történt,
Hogy veled mi történt,
Míg engem forgatott a szédület,
Az vajon hogy történt veled….

És ha éppen hazamész,
Vagy bármerre mész,
Tudd meg elviszel most engem is…
S hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap,
De majd velem maradsz akkor is…
S én az asztalra teszem, a lábam s nekem itt vagy
s hátradőlök székemen,
Az Emlékem vagy…

Majd az leszek neked,
Mit magaddal viszel
Az érzés amit majd, most elviszel
és holnap talán elhiszel…

Mert én úgy akarnám,
Hogy Emlékezz majd rám,
Már érzem tőled függ az életem,
Majd hátradőlök székemen…

És míg magam maradok, csak rád gondolok,
Nekem az lesz majd a módszerem,
hogy rólad álmodok,
És így bejutok, majd a gondolataid közé...
Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok,
És majd megtalál a gondolat,
Az Emlékem vagy…

Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz mégis érezni fogod...

Nem kell, hogy visszanézz csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat...

Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…

Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz, mégis érezni fogod…
Az emlékem vagy…

Nem kell, hogy visszanézz,
Csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat,
Az emlékem vagy…

Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Az emlékem vagy…

Szól a szív

Én nem tudom, mit is mondjak neked
És nem tudom, hogy jó-e veled
Csak érzem azt, hogy kellesz talán
Mert jobb az úgy, mint a kínzó magány

Ha együtt dobban a szív

Analyse

Close your eyes
Close your eyes
Breathe the air out there
We are free, we can be wide open

For you open my eyes
To the beauty I see
We will pray, we will stay
Wide open

Don't analyse
Don't analyse
Don't go that way
Don't lead that way
That would paralyse your evolution

La la la
This greatest moment
La la la
The strangest day
La la la
The greatest love of them all

Close your eyes
Close your eyes
Breathe the air out there
Fantasize, fantasize
We are open

For you open my eyes
To the beauty I see
We will pray, we will stay
Together

La la la
This greatest moment
La la la
The strangest day
La la la
The greatest love of them all

Mindentől távol

Én nem leszek szolga, nem leszek báb
Meghalok inkább, de legalább
Az maradok, aki mindig is voltam
Nem törnek meg se élve, se holtan!

Voltam már jobb időben voltam már jobb helyen
Teszem a dolgom és neked is ugyanúgy tenned kell, hogy jobb legyen!
Mondom

Engem nem érdekel az eső a szél, ha kell, én várok rád egész álló nap
Mindenki minden félét beszél
A hírek néha lemészárolnak, olyan, mint egy menekült tábor:
Mindentől távol!

Ez egy ócska kocsma,
Egy mocskos lokál
A zongoránál hamis a vokál.
A Chivas csempész, a cigi ukrán,
Szia kis pimasz, na, gyere, bukj rám!

Én nem leszek szolga, nem leszek báb!
Meghalok inkább, de legalább
Az maradok, aki mindig is voltam,
Nem törnek meg se élve se holtan!
Olyan, mint egy menekült tábor:
Mindentől távol!

Lovesong

Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am home again
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am whole again

Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am young again
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am fun again

However far away
I will always love you
However long I stay
I will always love you
Whatever words I say
I will always love you
I will always love you

Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am free again
Whenever I'm alone with you
You make me feel like I am clean again

However far away
I will always love you
However long I stay
I will always love you
Whatever words I say
I will always love you
I will always love you

Süss fel, Nap!

"Na, gyerünk öltözz fel, ma neked menned kell!"
A szava halk volt, szinte némán kérte.
Elő a bőrönddel, az úgysem itt dől el,
hogy nevessek, vagy sírjak, úgyis vége.
Minek sapka, sál? Az eső hullhat, én nem bánom,
az ilyen helyzet már nem múlik egy nagykabáton.
Minek gombolnám be állig, ha én belül fázom?
Ha bent szakad, csak úgyis bőrig ázom.

Megyek a hajnalban, szemek az ablakban.
Ma is vetkőztetnek, olcsó peep show!
Talán megszoktam, talán megszöktem,
de nem is nézek vissza, így jó, így jó.
Minek sapka, sál? A szél, ha elfúj, azt sem bánnám.
Megint átlátszom a világ összes nagykabátján,
minek gombolnám be állig, minek eltakarnom:
meztelen a szívem télen-nyáron.

Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
amikor az sem baj, hogy bánt, csak szokás kérdésévé vált.
Amikor minden mindegy már, mikor a mindegyért sem kár,
De azért süss fel nap! De azért süss fel nap!
De azért süss fel végre már!

Na, gyerünk, süss fel nap, én bevárlak a parkban ülve.
Na, gyerünk süss fel nap, két szem behunyva, fénybe merülve.
Na, gyerünk, süss fel nap, én túladok most a nagykabáton,
a megunt sapkán, és a régi sálon.

Tengermoraj

Mindig azt mondják
Hogy remélni nem szabad
Hogy állj csak vissza a sorba
És húzd szépen meg magad

Partra vágyó hullám
Eloszlik, mint a hab
Egy szabad pillanatban
Vad sziklák alatt

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb

Mindig azt mondják
Hogy az ember csak tévelyeg
Pedig valahol van helyed
Még ha keresve sem leled

Az ég felérhetetlen
A mélység hallgatag
Mint tenger zúg a cseppben
Az a szabad pillanat

Tengermoraj dúdolja álmodat
Hogy szerelmet vártál, halálosat
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat
S hogy ember nem lehet magányosabb
Ember nem lehet nálad magányosabb

Mi van a nevedben?

Miért kínzom még szomjazó lelkem?
Miért bírom még viselni testem?
Miért látom fesleni sebeim?
Szorítsd meg remegő kezeim

Egy álommal újra szegényebb lettem
Hisz most sem vagy itt mellettem
Túl korán kimondott szavak
Túl kevés idő alatt

Mi van a nevedben?
Mi van a szemedben?
Szívem a kezedben
Ami hív
Ami hív?

Napsütötte most a kéken folyó ég
Hát ülj mellém s gyere, gyere nézzük még
Egy rég elfeledett emlék
Szép így ez a szélesvásznú kép

Torkom teljesen kiszáradt
De nyelek még párat ez
Egy gyorsan szűnő báj
S itt belül nagyon fáj…

Mi van a nevedben?
Mi van a szemedben?
Szívem a kezedben
Ami hív
Ami hív?

Másfél hete

Másfél hete…
Másfél hete…
Másfél hete gondolatom másra nem képes,
Gyűlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes.
Álomvilág, amit egykoron megkaptam,
De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan.
Hisz nincs velem pajzsom, pillantásod tükre,
Azt, hogy meglássam, hogy a fény ráragyog az életünkre.
Ha előkerülsz Istenem, kérlek, ne fogj vissza!
Engedd, hogy kitárjam eléd, az én szívem tiszta!
Korlátok nélkül, ketten táncolnánk a szabadban,
Szép szádból szóló hangod innám szakadatlan.
Na, de nélküled nincs fény, ez opál-homály,
Színes révünkre pedig marad a kopár táj.
Magányos sebekkel hajtom le a fejem,
Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan ne feledd!
Magányos sebekkel hajtom le a fejemet,
Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan ne feledd

Más…
Másfél hete, hogy töretlenül fájdalom,
Kínzó sebek útvesztőjét hordom lábamon.
Lecsengő tüzet próbálja, szüzek prózája, kereszt szakadatlan,
Marad mozdulatlan a paplan.
Fejemben furcsa dallam, nevetve súgja halkan,
Elválaszthat erdő, mező minden úgy lesz majd, mint hajdan.
Hiányzó alkatrész, vagy ettől az alkat kész,
Figyelem, hogy honnan jöttél, ügyelném, hogy hová mész.
Már másfél nap is sok tőled távol,
Csodának látlak én téged, azért hiányzol.
Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek,
Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek.
Félgőzzel félig megyek, addig fogom kezed,
Hagyd, ha bolond leszek, csak had legyek veled.
Lehetnék bástyád, vagy hömpölygő büszke ár,
Őrzője kecses lépteidnek, mi szürkeségből fénnyé vált!

Másfél hete, hogy a babám nem láttam,
Másfél hete erdőt-mezőt bejártam.
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem,
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem!
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem,
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem!

Hol van már? Madárlátta álompár,
Városokra távol hálom egy helyi bár.
Hegedűszó feledteti magányos világom,
Kövek sivatagában te vagy az én virágom.
Párnád kemény redőivé lett arcom ránca,
Hiányodban a Hold is csak kézzel festett tálca.
Ha szánsz rám ma holnap minden nap egy percet,
Maradok a hű híved, őrizem a szíved.
Utam ingoványos hosszú de nincs más célirány,
Pórnép között királynő ez a városszéli lány.
Utam ingoványos hosszú de nincs más célirány
Pórnép között királynő a falubéli lány.

Másfél hete…
Másfél hete én már csak ezt fújom,
Zene, ital, csillogás követ a siker úton!
Örömteli pillanatok a barátokkal egy térben,
Mégis egyedül vagyok, mint máshogyan volt nem régen.
Mondd meg nekem mit tegyek azért, hogy te is itt legyél,
Az egyik énem veled van a másikban meg nincs mérték!
Ha nem látsz most belém, nem ismerheted lelkemet,
A hiányod az, ami minden nap magamat eltemet.
Folyton úton távol tőled erős lesz a magányom,
Elveszíteni soha, kapaszkodnék én akárhogy!
Csak kérlek kedves, nézd el, a világ megrontott,
Nem érzem át, hogy megölnek azok az egy kortyok.
Bánatom, hogy nincs helyem, tű vagyok a kazalban,
Nem látok kontúrt, mi erdő volt pedig azt most szavanna.
Egy emlék leszel, ami egykor elengedett,
Arcod fátyolos képpé vált, mert nem fogtam meg a kezed.

Ha végleg elmész ültetek a sírodra virágot,
És gyászolok, míg élek én egy egész világot!
Ha végleg elmész ültetek a sírodra virágot,
S így gyászolok, míg élek én egy egész világot!

Másfél hete, hogy a babám nem láttam,
Másfél hete erdőt-mezőt bejártam.
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem,
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem!
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem,
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem!

(Hogyha néha kimegyek az udvarra,
Szemben velem áll egy öreg diófa,
Hej diófa mit tettél a babámmal,
amióta az ágadat levágtad.

Másfél hete ha nevetek ha sírok,
Akkor is csak a babámra gondolok,
Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége,
Ha visszajön, megyek e majd elébe.)

A szerelmedtől lettem ilyen

Mi van velem, semmi, erről ne nyissunk vitát
Hagyjunk egymásban hibát
Szép időnk van nemdebár, csak kissé zavar a fény
Mint egy kigyomlált növény

Mély fájdalommal tudatom,
Hogy meghasadt az öntudatom
A kémiai egyensúly
Az agyamban végképp felborult

A szerelmedtől lettem ilyen
Pont ilyen semmilyen
Renden kívüli rang
Kórusban hamis hang

A szerelmedtől lettem ilyen
Ne tudd meg milyen
Eltévedt alien
Ha él ilyen

Mi van velem, semmi, látod pontosan ez a baj
Sokkal jobb volt még tavaly
Nem ismertelek még téged, de legalább valami volt
Most meg inkább lennék holt

Ezt a beteges mániát, úgy unom
Segítsen doktor úr
Akár a lobotómiát is vállalom
Csak végre legyek jól

Mit ér Neked?

Zárva az ajtó és csendes kint az éj,
még mindig várok rá, hogy újra itt legyél.
Telnek az órák, és arra ébredek,
a remény eltűnt végleg, s én elveszítelek.

Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:

Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért neked?

Ahogyan senkit, úgy öleltelek,
de tévedés csupán, hogy jól ismertelek.
Valakit láttam, de más vagy azt hiszem,
s az, aki nálam ébredt, már nem jön el sosem.

Azt mondtad érzed, hogy összetartozunk,
s ez volt a sorsunk. Most mégis kérdezem:

Mit ér neked a szívem, ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak, de régen más ölel?
Mit ér neked, mit adtam, s hogy álmom végre teljesült veled?
A legszebb éjszakám mit ért neked?

Szeretlek

Szeretlek, s nem mondtam el jól sosem
Szeretlek, s úgy tűnt néhanap, hogy nem
Szeretlek másban is
Szeretlek végleg s ártatlanul
Szeretlek annyi szerelmen túl

Szeretlek akkor is, ha mást hiszek
Szeretlek akkor is, ha más szeret
Szeretlek szótlanul
Ahogy a béke hozzám simul
S mikor a reggel a szívembe szúr

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Örökös változásban is
Örökös halkulásban is
Örökös távolságban is

Szeretlek, már csak ezt adom, kevés
Szeretlek, s várok rád nagyon, ne késs
Ha másképp nem lehet
Az álmok festenek új mosolyt
Ami néha nekem szólt

Szeretlek, bárhogy nem lehet
Szeretlek önmagam helyett
Szeretlek változóban is
Szeretlek halkulóban is
Szeretlek búcsúzóban is

Egyperces szerelem

Üvöltsük át ezt a nagy teret,
Nyaldossa hangunk vágyódó testünket,
Nálad a víz, nálam a szél,
Elpusztulhat minden, ha mindez összeér,
Mégis vízért sír a szél,
Végre érthetné már valaki,
Egy vérző alkony láthat majd lélegezni
Együtt minket szerelemben.

(Nyújtsd csak kezed, várj egy felet!
Várj, még egy szót szóljak veled,
Nyújtsd csak kezed keresztesen,
Búcsúzzunk el örökösen.

Úgy fáj az én gyönge szívem,
Nem t´om tied fáj-e, vagy nem,
Ha a tied úgy tud fájni,
Soha nem tudunk megválni.)

Éjszaka

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú ködök bújtatták el a Holdat és
ott feküdtünk az ágyon
Várva, hogy jöjjön az álom

És akkor azt mondtad nekem, hogy mennyire kár,
hogy az ember az álmában egyedül jár
és Te nem jöhetsz oda velem
ez azért van -mondtam- Szívem

Mer' a fejünkben régi képek
Sohasevolt időről beszélnek
És a fülünkben furcsa dallam
Töri a szívet össze halkan
Mikor fejedhez ér a fejem
Ezt nem értheted, s nem érthetem

Szomorú, hideg téli éjszaka volt
szigorú messzeségből lesett a Hold
be az ablakon csendesen
Irigy könnyek a szemében

Ragyogj a holdfényben,
S ha nem találsz rám ébren
Én akkor is mindig várok
Rád

Leteszem, lerakom

Leteszem, lerakom
Mint a cipőm, a kalapom
A hangod idebent
Már nem cipelem
Csupa szív a világ
Aki mer, nekivág
Én még maradok,
Már nem agyalok, már nem kattogok

Próbálgatom, próbálgatom a mosolyom
Még szorít, de megszokom – szorít, de megszokom
Próbálgatom, próbálgatom a mosolyom
Próbálgatom – de jó, hogy mégsem dobtam ki az ablakon

Gyenge a tudatom
Bármivel uralom
Alatta valahol
Egy kisördög még molyol
Titokban sütöget
Sok cukros happy end készül
Rajta zselatin
Én meg dobálhatom ki mind

Próbálgatom, próbálgatom a mosolyom
Még szorít, de megszokom – szorít, de megszokom
Próbálgatom, próbálgatom a mosolyom
Próbálgatom – de jó, hogy mégsem dobtam ki az ablakon

Leteszem, elhagyom
A hangod az avaron
Már nem leszek idegen
A Margit-szigeten
Csupa szív a világ
Aki mer, nekivág
Én sem maradok,
Bár még agyalok, bár még kattogok

Próbálgatom, próbálgatom a mosolyom
Még szorít, de megszokom – szorít, de megszokom
Próbálgatom, próbálgatom a mosolyom
Próbálgatom – de jó, hogy mégsem dobtam ki az ablakon

Dupla skorpió

Dupla skorpió
Félcigány, félzsidó
Felmentő felmenők
Örökölt ördögök

Jógázhatsz, nem segít
Szívd végig a cigid
Egyensúlyhoz ellensúly
Fárasztó piszkosul

Rossz korban, rossz helyen
Inkább nem emlékezem
Nem kívánt, nem remélt
Spontán el nem vetélt
Lassan, de biztosan
Becipzározom magam
A kapucnimban béke van
Kapucnimban mindig béke van

Svábok és németek
Platón indult életek
A párt megvéd és befogad
Túlélheted önmagad

Miért mennék? Ott se jobb
A vér majd ott is háborog
A csomagom elhagyom
Egy pályaudvaron

Rossz korban, rossz helyen
Inkább nem emlékezem
Nem kívánt, nem remélt
Spontán el nem vetélt
Lassan, de biztosan
Becipzározom magam
A kapucnimban béke van
Kapucnimban mindig béke van

Labirintus

Labirintus, amiben élünk
Mért találjak valaki mást?
Meghatároz, ahova lépünk,
Keresed a megoldást.

Fogd a kezem, nézz az égre,
Körülvesz a sok szokás,
Jobb, ha közös útra lépve,
Keresünk egy látomást.

Átlépünk majd százezer akadályt,
Szerelem ébred, nekem az élet: Te vagy
Átúszunk majd a világ vad folyamán
A szerelem éltet, nekem az élet: Te vagy.

Valahol a világűrben
Szünet nélkül lobog a láz,
Veled vagyok apró a térben
Ez minden vágyat megmagyaráz.

Átlépünk majd százezer akadályt,
Szerelem ébred, nekem az élet: Te vagy
Átúszunk majd a világ vad folyamán
A szerelem éltet, nekem az élet: Te vagy.

Én várlak ott, a vágyak hűs taván,
Szép, ringató remények lágy szaván.
Így álmodunk át minden éjszakát,
Nem halljuk a valóság zaját.

Átlépünk majd százezer akadályt,
Szerelem ébred, nekem az élet: Te vagy
Átúszunk majd a világ vad folyamán
A szerelem éltet, nekem az élet: Te vagy.

Jó Reggelt, Élet!

jó reggelt élet, jó reggelt álom
nem lehetsz már többé a párom
csalfa véget ér a játszma
bolond tündér, írd meg hátha

képet festek, vágyat sírok
verset most már újat írok
kedvenc bűnöm, hogy te lettél
soha többé nem nevettél

hideg a reggel, forró a kávé
megmondtam már nem leszek másé
táncolunk és szaladnak az évek
tudnod kell, szeretlek téged

jó reggelt élet, jó reggelt álom
forró a kávé mégis úgy fázom
kéne még egy utolsó játszma
megbénít az őrült lárma

képet festek, vágyat sírok
verset most már újat írok
kedvenc bűnöm, hogy te lettél
soha többé nem nevettél

hideg a reggel, forró a kávé
megmondtam már nem leszek másé
táncolunk és szaladnak az évek
tudnod kell, szeretlek téged

Kezemet nyújtom

Minden búcsúdalt megírtam már rég
Nem hitted el
Meglepi a szívem valami tiszta csendesség
Bennem újra az idő énekel, ó

Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz

Meggyújtom majd újra a dalok mécsesét
Ó, csak dallam és szó
Felragyog egy percre, fenn, a magas ég
Mint egy végtelen templom-hajó

Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz

Elér majd az öröm, ahogy elért már a baj
Nincsen mitől félj
Ha eltűnne a dalos, akkor is megmarad a dal
És segít, hogy boldogabban élj

Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el
Ha nálam lesz egy kérdés, nálad biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell, kérlek, engem válassz

Túl a Varázshegyen

Csak a Hold, Csak az éj-,
Sír a táj, alig él.
Csak a hó, csak a szél-,
Nem lesz nyár, nincs több fény.

Hol a csók, hol a vágy?
Hova bújt a világ?
Hol a tűz, kinek ég?
Hova tűnt, aki véd?

Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem", de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...

Hol a dal, hol a szó?
Csak a csönd, csak a hó...
Ahol élsz, oda vágysz-,
Visszatérsz, hazaszállsz...

Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem", de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...

Nélküled

Mondd mit ér ezer év mondd mit ér ezer év
Mondd mit ér az egész nélküled

Idegen rúzsnyom a poharamon én már jártam itt
Kortyolok párat szép emlékekből hajnalig
Pörög az élet hasad a lélek meg sem kérdezi
Miért várok mire várok s miért nem vagy itt

Mondd mit ér ezer év mondd mit ér ezer év
Mondd mit ér az egész nélküled
Mondd mit ér ezer év mondd mit ér ezer év
Mondd mit ér az egész nélküled

Feszül a csend ma is hazakísér ül az ágyamon
Lebben a függöny játszik a fény a vállamon
Ide csak hálni jár az idő vagy meg sem érkezik
Úgy várlak mindig várlak miért nem vagy itt

Mondd mit ér ezer év mondd mit ér ezer év
Mondd mit ér az egész nélküled
Mondd mit ér ezer év mondd mit ér ezer év
Mondd mit ér az egész nélküled
Mondd mit ér ezer év mondd mit ér ezer év
Mondd mit ér az egész nélküled
Mondd mit ér ezer év mondd mit ér ezer év
Mondd mit ér az egész nélküled
Mondd mit ér ezer év mondd mit ér ezer év
Mondd mit ér az egész nélküled nélküled

Én leszek

Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed
és meggyőz arról, hogy még szép lehet,
ha úgy akarod.

Én legyek, ki földre hoz egy darab kék eget,
kiért a régi rosszat eldobod,
ha gondolod.

Én leszek, ki fogja majd a két kezed,
ki Téged jó felé vezet,
ha engeded.

Nélküled számomra sincs értelme semminek.
Akard, hogy én legyek a mindened,
és én leszek.

Nélküled

Itt állok, tisztán előtted
Elzártam a Világ zaját
Nem kérek semmit se tőled
Egy percig legyél barát
Néhány szót magammal hoztam
Remélem, hogy egyik se bánt
A társam egy egyszerű dallam
Omoljon le köztünk a gát

Érted bármit megteszek
Nélküled én elveszek
Nem ég bennem úgy a tűz
Ha engem messze elkerülsz
Hogyha nem hallom szavad
A lelkem többé nem szabad
Minden sóhaj fojtogat
Nem vívok többé harcokat

Megtöltöm veled a szívem
A töltényed betalált
Ha lenne egy második énem
Azt veled össze láncolnám
Ha a Világ egyszer véget ér
Én akkor is ott leszek veled
A tűz ami bennem lobog
Melegítse át a szívedet

Érted bármit megteszek
Nélküled én elveszek
Nem ég bennem úgy a tűz
Ha engem messze elkerülsz
Hogyha nem hallom szavad
A lelkem többé nem szabad
Minden sóhaj fojtogat
Nem vívok többé harcokat

Engedj közelebb

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.

Hazudj még nekem.

Mondd azt, hogy ezerszer élek,
Akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat,
A sötétben senki se láthat.

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak.

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad.

Csak Te létezel

Mintha mindig sárban járnék, 

nekem már minden nap ajándék,

napfényben bőrig áznék, 

várj még, nem szűnik az árnyék,

Miért nem láthatom, nem értem ezt,

miért nem foghatom, nem érdemelsz, 

miért nem szólhatok, ha megérkezel, 

hiszen bennem csak Te létezel.

Miért nem láthatom, nem értem ezt 

miért nem foghatom, nem érdemelsz, 

miért nem szólhatok, ha megérkezel 

hiszen bennem csak Te létezel.

Fekete koszorú és véres rózsák

Istenem csak a bánatom tudnák 

feladom, feledem az életem súlyát

Viszonoztam az elmúlás csókját

Én voltam ki láttam a fényt a sötétben

Lopott időt mindegyik ölelésben

Hazug tekintet, mi megbabonázott

dobbant a szív, ami megzabolázott

Fájdalmam bosszúvágy, történt ami történt

Lelkem mindig megnyugvásra várt

Miért nem vagy mellettem?

Álmokat kergettem

Érzem, hogy visszatérsz

Egymagam a világ ellen

Várom, egyszer visszanézz

Én úgy is itt leszek és

Foghatom két kezed

Miért nem láthatom, nem értem ezt,

miért nem foghatom, nem érdemelsz, 

mért nem szólhatok, ha megérkezel,

hiszen bennem csak Te létezel.

Miért nem láthatom, nem értem ezt

miért nem foghatom, nem érdemelsz, 

mért nem szólhatok, ha megérkezel

hiszen bennem csak Te létezel.

Hittem bennünk a szépben, 

arcodat látom felhők játékában az égben,

Álmodni vétek, megkopott képek

minden elmúlt már.

Eltörött álmok, tisztábban látok, 

hirtelen történt, hamar elillant, 

akár egy átok, éreztem

minden elmúlt már.

Kártyavár összedőlt, 

sérthetetlen volt a szívem, 

mégis nálad összetört,

maskara minden szó,

minden tett, minden bók

Enyhül a fájdalom, elmúlt minden bennem, 

ez már semmi több, csak szánalom.

Néma a tekintet és 

most már csak legyintek.

Miért nem láthatom, nem értem ezt,

miért nem foghatom, nem érdemelsz, 

mért nem szólhatok, ha megérkezel,

hiszen bennem csak Te létezel.

Miért nem láthatom, nem értem ezt

miért nem foghatom, nem érdemelsz, 

mért nem szólhatok, ha megérkezel 

hiszen bennem csak Te létezel.

Szomjazom arra, reggel mellettem ébredj fel,

csúf világban, szép szavakkal érhetsz el,

szemtelen mosolyodnak adtam el a lelkem,

tekinteted égeti a testem..

Múltunk nincs, jövőnk nem is lesz,

Órákra percekre érinthetsz

Hazudjak neked, vagy hazudjak magamnak?

Hazudjunk mindenkinek, akik mást akarnak.

Amit érzek, tudom nem lenne szabad így.

Valaki másnak csak a fájdalom marad

Még engedek a csábításnak, 

becsukom a szemem, hogy jobban lássak

Újra felteszem a kérdést, meg a pontot az i-re

én gondolok Rád, 

Te is gondolsz, de KIRE?

ha itt leszel, bármit is teszel, 

itt leszek...

Miért nem láthatom, nem értem ezt, 

miért nem foghatom, nem érdemelsz, 

mért nem szólhatok, ha megérkezel, 

hiszen bennem csak Te létezel.

Miért nem láthatom, nem értem ezt 

miért nem foghatom, nem érdemelsz, 

mért nem szólhatok, ha megérkezel

hiszen bennem csak Te létezel.

Innocence

Waking up I see that everything is OK
The first time in my life and now it's so great
Slowing down I look around and I am so amazed
I think about the little things that make life great

I wouldn't change a thing about it
This is the best feeling

This innocence is brilliant
I hope that it will stay
This moment is perfect
Please don't go away
I need you now
And I'll hold on to it
Don't you let it pass you by

I found a place so safe, not a single tear
The first time in my life and now it's so clear
Feel calm, I belong, I'm so happy here
It's so strong and now I let myself be sincere

I wouldn't change a thing about it
This is the best feeling

It's a state of bliss, you think you're dreaming
It's the happiness inside that you're feeling
It's so beautiful it makes you wanna cry
It's a state of bliss, you think you're dreaming
It's the happiness inside that you're feeling
It's so beautiful it makes you wanna cry

It's so beautiful it makes you wanna cry
This innocence is brilliant
Makes you wanna cry
This innocence is brilliance
Please don't go away
Cause I need you now
And I'll hold on to it
Don't you let it pass you by

Ha így állunk, arra

Minden csak újabb hely, újabb ürügy
még egy násztáncra, hát sóhajts, feküdj!
Nincs csak egyfajta fiú, egyfajta lány.
Ingyen szajhád leszek, csak tömd be a szám!
Párja vesztett, toll híjas holló vagyok.
Ahol a legtöbbet adod, mindjárt halj is meg ott!
Előbb se, meg aztán se ismerjelek,
és szűnjön meg a világ, ha végleg
kilélegeztelek!

Tépj szét, nem baj ha gyűlölsz,
a pénzedért megteheted!
Szidj még, nem gond ha ütsz is,
ez többeket égig emelt!
Karmolj! Igazi szenteket
úgysem a Föld delegál!
A Lényeg, ha van esze, bújik.
a Menny, bent, meg úgyis megvár!

Egyszer majd annyit iszom amennyit öregszem,
de most még annyit öregszem, amennyit iszom!
A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben.
A legszebb ünneplőm te légy a végső napon!

Milyen furcsa az igazság, itt a felhők alatt!
Ha beszélsz róla, vagy hallgatsz, mindegy,
ugyanúgy bántanak.
De csinálják csak, a fény mindig
sötétből fogan! Nem az én időmből megy el,
mert nekem soha sem volt olyan!

Tépj szét, nem baj ha gyűlölsz,
a pénzedért megteheted!
Szidj még, nem gond ha ütsz is,
ez többeket égig emelt!
Karmolj! Igazi szenteket
úgysem a Föld delegál!
A Lényeg, ha van esze, bújik.
a Menny, bent, meg úgyis megvár!

Rakpart

Ha tudnám, hány szerelmet bír még el a rakpart
most a kavicsok közé vinnélek magammal
ha tudnám, hány kép fér még bele a nyárba
veled maradnék minden egyes villanásra

Libben a függöny, nyikorog az ajtó
bepréselődik a kinti zajból
egy rozétól ázott szerelmes szó
meghalni nyáron csak veled lesz jó
most húzzuk túl, most álljunk bele
most guruljunk együtt a házunk fele
ízlik a szezon, bírom, mint a jó bort
felettem nap le, alattam longboard
ez jó, nem számít, hogy így van-e rendben
a csókod, az arcod, insta effektben
minden lány, kinek titka lehettem
a sztorikat a rakpart írta helyettem

Ez a pillanat kell, zsebre raknám
utánanyúlok, de messze van már
madzagra kötöm a szívem és titkon
lendületből a Dunába hajítom
üzenet az életben lévőknek
játsszunk sohavégetnemérőset
arccal a mának
kik hasonlítanak, egymásra találnak
a mosolyok, a vonzó túloldal
a szabadságérzet a klubokban
a hazafele hajnal, nincs meg a cuccom
a rakpart egyedül, ki ismer az úton

Ülök a szélén, hadd jöjjön a hullám
hadd jöjjön, hadd jöjjön
ülök a szélén, hadd jöjjön a hullám
veled maradnék, ha tudnám...

Wind szörny

Hullámlovon a Balatonban
Jó szelet kapott a vitorla
Célba vettem a tó közepét
De felbukkanni láttam egy szörny fejét
Iminimi szeminimi juvapcsu vaminimi
Iminimi
Iminimi
Iminimi
Windszörny, hullám szörny
Windszörny-szörny-szörny, hullám szörny
Tü, tüp-türüptü türüp
Tü, tüp-türüptü türüp
Hirtelen szörnyű vihar támadt
Feltűnt mögöttem egy hatalmas állat
ÁÁÁÁÁÁÁ
Iminimi szeminimi juvapcsu vaminimi
Iminimi
Iminimi
Iminimi
Windszörny, hullám szörny
Windszörny-szörny-szörny, hullám szörny
Tü, tüp-türüptü türüp
Tü, tüp-türüptü türüp
Mikor a húgom bement a fürdőszobába
Ott guggolt a szörny a kádban
ÁÁÁÁÁÁÁ áááááá, brrrrrrrr, áhhhhááá
Iminimi szeminimi juvapcsu vaminimi
Iminimi
Iminimi
Iminimi
Windszörny, hullám szörny
Windszörny-szörny-szörny, hullám szörny
Tü, tüp-türüptü türüp
Tü, tüp-türüptü türüp
A szomszéd kutyák nem a holdat ugatják
A szörnytől az üvöltést tanulják
ÁÁÁÁÁÁÁ
Iminimi szeminimi juvapcsu vaminimi
Iminimi
Iminimi
Iminimi
Windszörny, hullám szörny
Windszörny-szörny-szörny, hullám szörny
Tü, tüp-türüptü türüp
Tü, tüp-türüptü türüp
Brrrrrrrrr
Nah, nah, mivan?

Don't Stop Believin'

Just a small town girl
Livin' in a lonely world
She took the midnight train goin' anywhere
Just a city boy
Born and raised in south Detroit
He took the midnight train goin' anywhere

A singer in a smoky room
A smell of wine and cheap perfume
For a smile they can share the night
It goes on and on, and on, and on

Strangers waiting
Up and down the boulevard
Their shadows searching in the night
Streetlights, people
Living just to find emotion
Hiding somewhere in the night

Working hard to get my fill
Everybody wants a thrill
Payin' anything to roll the dice

Just one more time
Some will win, some will lose
Some were born to sing the blues
Oh, the movie never ends
It goes on and on, and on, and on

Don't stop believin'
Hold on to the feelin'
Streetlights, people