Hey Jude

Hey Jude, don't make it bad,
Take a sad song and make it better.
Remember to let her into your heart,
Then you can start to make it better.

Hey Jude, don't be afraid,
You were made to go out and get her.
The minute you let her under your skin,
Then you begin to make it better.

And any time you feel the pain, hey Jude, refrain,
Don't carry the world upon your shoulders.
For well you know that it's a fool who plays it cool
By making his world a little colder.

Da da da da da da da da da da.

Hey Jude, don't let me down,
You have found her, now go and get her.
Remember to let her into your heart,
Then you can start to make it better.

So let it out and let it in, hey Jude, begin,
You're waiting for someone to perform with.
And don't you know that it's just you, hey Jude, you'll do,
The movement you need is on your shoulder.

Da da da da da da da da da
Hey Jude, don't make it bad,
Take a sad song and make it better.
Remember to let her under your skin,
Then you begin to make it better.
Better, better, better, better, better, better, oh...

La-la-la la-la-la-la la-la-la-la, hey Jude.

Nélküled

Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk

Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!

Az ünnep

A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,
A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el,
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

The Unforgiven

New blood joins this earth
And quickly he's subdued
Through constant pained disgrace
The young boy learns their rules

With time, the child draws in
This whipping boy done wrong
Deprived of all his thoughts
The young man struggles on and on, he's known
A vow unto his own
That never from this day
His will they'll take away

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never be
Never see
Won't see what might have been

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never free
Never me
So I dub thee “Unforgiven”

They dedicate their lives
To running all of his
He tries to please them all
This bitter man he is

Throughout his life the same
He's battled constantly
This fight he cannot win
A tired man they see no longer cares
The old man then prepares
To die regretfully
That old man here is me

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never be
Never see
Won't see what might have been

What I've felt
What I've known
Never shined through in what I've shown
Never free
Never me
So I dub thee “Unforgiven”

You labeled me
I'll label you
So I dub thee “Unforgiven”

Ajándék

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked.
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.

Idővel

Ha újra kezdhetnénk
Annyi mindent másképpen tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel Minden HIBÁNKBÓL ÁLDÁST vehetnénk.

Annyi minden van már mögöttünk,
Szavak sem kellenek, hogy halljalak
Sokszor van, hogy magam sem értem
Hiába nem akarlak: megbántalak.
Miféle szellem a szeretet bennünk?
Amennyit adni tudsz, vissza annyi jár.
És ha majd el kell köszönnünk
Ez az egy híd örökre közöttünk áll.

Ha újra kezdhetnénk
Annyi mindent másképpen tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel Minden HIBÁNKBÓL ÁLDÁST vehetnénk.

Milliónyi csillag az égbolt
Sorsunk tükrével, ahogy hozzánk simul
Sok látja, de kevesebb érti
Hogy igazán csak a FÁJDALOMBÓL TANUL
Miféle szellem a szerelem köztünk
Mint kísértet néha visszajár
Úgy tanít, hogy elillan újra
Valamit elcsen, amitől megfagy a világ.

Ha újra kezdhetnénk,
Annyi mindent másképp tehetnénk,
De azok úgy már mások és nem mi lennénk.
Újra kezdhetnénk
De most is szebb utat kereshetnénk
Idővel minden hibákból áldást vehetnénk.

Halleluja

Gyere, mondd, mi a baj, mi a gondod
Nekem úgy jó, ha más is boldog
Nekem jó, ha a szomszéd tehene
Kiváló egészségnek örvend – ugye te is

Így látod a dolgot, testvér
Szabadítsd fel az elméd elfér
Minden buta lélek volt, lesz
Csillag, mama fia, lánya, cuki baba…

Halleluja!

Mélyen hiszem, hogy szabadon jobb nekem
És szabadon jobb neked és nem értem
Hogy miért kell
Eldöntened, hogy miben és hogy hiszek
Milyen jogon is képzeled: ítélkezhetsz felettem

Gyere, mondd, mi a baj, mi a gondod
Hallom úgyis, ha halkan mondod
Hallom úgyis, ha nem nyomsz fegyvert
Durván a fejemhez éppen, ugye te is

Így látod a dolgot, testvér
Szabadítsd fel az elméd elfér
Minden suta lélek volt, lesz
Csillag, mama fia, lánya, cuki baba…

Mélyen hiszem, hogy szabadon jobb nekem
És szabadon jobb neked és nem értem
Hogy miért kell
Eldöntened, hogy miben és hogy hiszek
Milyen jogon is képzeled: ítélkezhetsz felettem

Bódottá

És huss, el is illant már
Szálló lufi, mit vártál?
Egy perc csak a bódottá
És emlékké lett - cudar élet
És pont mikor megvolt már
Ez van, kiakadnod kár
Ó nem, dehogy álmodtál
És fuss el véle, ez a vége.

Szembe jön az élmény a forgatagban
(Még jó, hogy az előzőt veszni hagytam)
Kiszemel, céloz és eltalál egy sörét
Szerelem első látásra, rámbízza a sörét
Másnap tali, oly egyszerű az egész
De úgy várom a reggelt, mint a lagziban a zenész
Az egyikben fagyi, a másik kéz a kézben
És szakadunk egy semmiségen...

A szerelmek, a régi barátok...
Jó volna már nem gondolni rátok
Lucskos hó fedi a parti sétányt
Hol vannak a srácok? Csak egy példányt!
Unikumba fojtva minden remény
Miért hiányzik? Nem volt enyém.
Nincs romantika, csak ugyanaz a díszlet -
kifogyott a készlet

Lapos a party a Víg Matrózban
Azt is bánom már, amit veszni hagytam
Ködbe lábad a parti sétány
Elbújtak a párok, kitart néhány
Unikumba fojtva minden remény
Miért sirassam? Nem volt enyém.
Volt romantika, de aprócska részlet: 
kifogyott a készlet

Ketten egyedül

Vártam a világosságot
Kerestem fényben,
fűben, fában Istenekben
Melyikőtök hall meg engem?
Én csak élni szeretnék, s nem túlélni.
Mocskos a lelkem, mocskos minden templom a testem
Elmegyek innen. Elmegyek innen

Többé nem félek és élek a világ gyönyörű
Ketten egyedül

És ez is el fog múlni és bármikor eltűnhet,
mert ma van az amiről én azt hittem,
hogy most már jó lesz....
Többé nem félek, és élek a világ gyönyörű.....
Ketten egyedül

Ha az igazság odaát van, ott megtalálsz majd
Megtalálsz az istenek álmaiban, a csillagok poraiban,
Ha az igazság odaát van, ott megtalálsz majd
Megtalálsz majd

Többé nem félek, és élek a világ gyönyörű....
Ketten egyedül

Hiányzol

Nem ébredek fel szívesen
Már a részegség sem old fel, azt hiszem
Oldjon fel az ég önző vágyaim alól
Míg hiányzol...

A baj, hogy minden arról szól
Az idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább
S még hiányzol…

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol…

Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…

Hűségdal (Jó Veled)

Fenn a fán és a fáról leesve
Négykézláb a diót keresve
Almalopás és menekülés közben
Lihegve, röhögve, kéz a kézben
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Színházban, templomban, moziban, boltban,
Az utcákon és a kék alagútban,
Taxiban, biciklin, mezítláb porban,
Izzadva, fázva, jóban-rosszban
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt nélküled

A folyóparton, térdig a vízben,
A víz alatt vagy a víz fölött éppen,
A híd alatt, mikor szegények leszünk,
A pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk,
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt nélküled

Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy

A szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy

Munka előtt és munka helyett,
Mikor reggel az ágyban kávéhoz tejet,
Gömbölyödve és félig kinyúlva,
Évek óta és évek múlva,
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Csőbe húzva, esőben, hóban,
Sírva, vigadva, nyakig a bajban,
Álmodozva, úgy lassan szépen,
Akkor is, hogyha nem szeretsz éppen,
Jó, jó, jó veled
Jó veled

Ezt én mondom, akinek elhiheted,
Aki tudja, hogy milyen volt nélküled

Mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy

A szerelmem voltál, a szerelmem vagy,
A szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy

A Szívemben nincs senki másnak hely

Lehet megtalálsz majd egyszer mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet rajtakapsz majd egyszer hogy másnak írtam dalt
És a csók után a múzsa még maradni akart
Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet százszor hallott földhözragadt primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így

Lehet azt is hallod egyszer hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit hisz úgyis tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Keresd meg a lányt

Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre?
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
mert szétszéledt azóta
az a szépreményű, jó kis társaság.

És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.

Elmentek (elmentek) a régi barátok,
És nem jönnek (nem jönnek) soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.

Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár Rád
Az a lány!

Elmentek (elmentek) a régi barátok,
És nem jönnek (nem jönnek) soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan Rád,
De azért visszavár.

Emlékszel még, ugye, a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?

Ádámborda

Elmerengni voltam azon,
Milyen lesz majd, ha hagyom,
Hogy bemászok az Édenkertbe,
Szólni Évának – Bocs, de nem kell!

Kit érdekel, hogy félni jöttem,
Hogy kiabáltam egy görbe ködnek
Kit érdekel, hogy eltévedtem,
Hogy részegen is elhevertem

Csak két kéz egy gondra varrva
Tart és enged, ahogy akarja
Csak félni, megkérdezni
Csak félni, nem tévedni

Valami úszik itt lenn,
Valami bújik itt el,
A kit érdekel köntös alatt
láthatatlan eső szakad

Kit érdekel, hogy félni jöttem,
Hogy fél szavakkal elköltöttem
A szerethető ember álmát
Ádám, Éva üres ágyát

Elmerengni voltam azon,
Milyen lesz majd, ha hagyom,
Hogy bemászok az Édenkertbe,
Szólni Évának – Bocs, de nem kell!

Csak élek itt a kertben,
Alszom elheverten,
Elbújni sosem mertem,
A bordámat elkevertem

Adj gázt

A főhőst tízszer eltalálják
De szerencsére csak egy horzsolás
Fütyülj a csőbe, forgasd a tárt
Csináljunk egy kis Amerikát
Ez az éjszaka, ez az éjszaka,
Mikor az ingem hátul elszakadt
Micsoda éjszaka, egyedül mész haza
Ma este mindenkinek van egy kis vérszaga

Jön a tömeg, fiatal, öreg
Harap a szomszéd utas zsebében az öleb
A részeg a népdalt dünnyögi
De ha kijózanodik, a hideget nyögi
Nyugi-nyugi, ez a világ más
Plusz a másvilágon van a folytatás
Szerencsétlen éppen keresztet ácsol
És egy melegítôs senki rászól

Betöröm én a szíved jegét
De valakinek másnak kaptam meg a jegyét
Lemondok a lemondásról, nem vagyok én elnök
Én egy becsületes srác vagyok
Aki most begyorsult és fellök

Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek

Ez a lift most felmegy a tizedikig
Aztán a repülőgép elvisz Liszabonig
Ott a tengerparton vár nyolc Oldsmobil
Engedd el hát a babakocsit

Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt!

Ez a lift most felmegy a tizedikig
Aztán a repülôgép elvisz Liszabonig
Ott a tengerparton vár nyolc Oldsmobil
Engedd el hát a babakocsit

Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt!

Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt, hogy hátra dőljek
És vért az éhezőknek
Adj gázt!

Ellenfény

Többé el sem engednél
Ha lennék vágyakoztál rég
Ez ugye így van még
Hiányzol, érintés
Ez most köztesség
Szikrája tűnt kényelem

Hozzád visszaérkeznék
Hogy köztünk úgy legyen ismét
Mint mikor új volt még

Ooo
Ölelj át még egyszer
Élek, ha lélegzel
Van ez csak képzeld el
Ooo

Egymást megint álmodnánk
És mint egy filmben úgy volnánk
Megyünk, szól egy szám
Hiányzol oldottság
Kín a távolság
Ez neked jó, nem hiszem

Most épp nagy az ellenfény
Bennünk csend az egyszer
Rég este van hűvösség

Ooo
Ölelj át még egyszer
Élek, ha lélegzel
Van ez csak képzeld el
Ooo

Halálos szerelem

Haláos ez a szerelem
úgy kell ez
nagyon kell ez
énnekem

Ne mondd, hogy nem jó
ne mondd, hogy nem jó
Ne mondd, hogy más kell
Más kell

Naponta egyszer
naponta egyszer
naponta egyszer-kétszer
naponta egyszer-kétszer, négyszer-hétszer
naponta négyszer-hétszer
naponta négyszer-hétszer-nyolcszor-tízszer
naponta nyolcszor-tízszer
éjjel egyszer
éjjel egyszer
éjjel egyszer-kétszer, nyolcszor-tízszer
éjjel nyolcszor-tízszer
éjjel nyolcszor-tízszer
éjjel nyolcszor-tízszer

Jön az új élet

Jön az új élet
És elkezd téged
Mintha te kezdted volna el
Újszülött leszel itt újra
És idegen lesz ez a hely
Senki nem akar játszani többé
A jövő gyermekeivel

Az utolsó óra munkásai
Már munkához láttak csendben
A földi és mennyei seregek lassan
Fölállnak egymással szemben

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Sűrű az erdő
Nap sose járja
De ne félj, te nem tehetsz róla
Már beszélnek hozzád
De van még idő
Egy reinkarnációra

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Ebben a viharban
Van neked egy villám
És te tudod, hogy hova kell állnod
Kiválasztod tehát
A kiválasztott fát
És ott állsz, amíg lesújt rád az álmod

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!

Igen, létezik egy nyelv
De azt már nem beszéli senki
Te csak tolmács vagy, egy hülye vagy
És ember akarsz lenni

Gyorsan szerelmet vallasz magadnak
A hírügynökségek nyelvén
Az arcod, amíg kielégülsz
Stoplámpa vagy jelvény

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!

Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Here comes the new life!
Here comes the new life!
A new possibility of trade
Let us change! Change! Change!
Let's use our possibilities

Jön az új élet
És elkezd téged
Mintha te kezdted volna el
Újszülött leszel itt újra
És idegen lesz ez a hely
Senki nem akar játszani többé
A jövő gyermekeivel

Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, meg újra, meg újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra!
Cseréld ki újra, szüless meg újra!

Élvezd

Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.

Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.

Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.

I Do

I wanna be much more like you
Your effortlessly graceful scene
That drips from every pore of you
Where logic cannot intervene
I wanna take a bath with you
And wash the chaos from my skin
I wanna fall in love with you
So how do we begin ?

I wanna be a girl like you
The way you swing your hips in jeans
I wanna wear my face like you
Shiseido MAC and Maybelline
I wanna paint the town with you
And tickle you until you scream
I wanna fall in love with you

I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do

I wanna be much more like you
The way your smile lights up the room
I'll kick back as men flirt with you
Till jealously I'll stay in you
This confidence in me and you
This hope that you and I will bloom
I wanna fall in love with you

I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do
I wanna say I do

The question is do you ?

Kész vagyok

Ha hozzám bújsz, én kész vagyok
Elkészülök, egész vagyok
Ha nem bújsz hozzám, én megfagyok
Aki bújt, aki nem kész vagyok

Aki bújt, aki nem, kész vagyok teljesen,
pedig annyi volt, hogy sétálgattunk, nem volt randi, semmi sem
történt, de te jól csináltad ezt is,
nem dumáltad szét, nem mondtad, hogy szexis
vagyok, és nem mondtad, hogy jól áll ez a sapka
csak észrevetted, hogy látom, hogy érezted, hogy rajta
vagyunk, és szörfölünk a hullámhosszon ketten,
nem csináltál semmit, én meg készen lettem

Ha hozzám bújsz, én kész vagyok
Elkészülök, egész vagyok
Ha nem bújsz hozzám, én megfagyok
Aki bújt, aki nem kész vagyok

...Egy két há négy kört is mentünk,
míg a naplemente giccset vont felettünk
De szépen vetted ezt is, nem beszéltél róla
Csak tudtad, hogy itt annyi van, hogy ott megyünk alatta
A híd felett ragyogott a Hold, kis híján ciki volt, mint egy filmben
Bandukoltunk kéz-nem-fogva, csendben, jó volt a tempód, jöttél mellettem
nem csináltál semmit, én meg készen lettem

Nagy meleg pulóver

Nagy meleg pulóver ma a szerelem,
Bevetetlen ágyon tartjuk melegen
Az érzést. Nem járt erre rég,
Sőt talán még soha, csak vártuk, mikor lép
Életünkbe a kéményünkön át
Belezuhant tegnap, fejbecsaptuk hát
A lexikonnal. Nem engedtük el.
Egy ilyen érzet minden háztartásba kell.

Nagy meleg pulóver ma a szerelem,
Ez vajon tényleg az, vagy csak azt hiszem?
A végén úgyis kiderül,
hogy becsaptuk magunkat, megint egyedül
Kell folytatni. Néhány perc alatt
Az aranysárga napból bíbor alkonyat
Lett, és száll a teagőz,
A parkban fákat színez egy cerkával az ősz.

Elsőre

Sokkal jobban szereted mint ahogy mondod
Ritkábban mondod mint ahogy mint ahogy érzed
És ha benned lakik akkor mindig tudja hogy
Nem remeghet a térded

Kötelek kések
Kötelességek
Pormacska nyávog
Szekrények alján
Meghalni soha nem kéne
Kiesni mint fogból az amalgám

Ha múlnia kell én akkor sem eresztem
Hogy úgy tudlak szeretni ahogy először szerettem
Ha múlnia kell én akkor sem eresztem
Hogy úgy tudlak szeretni ahogy először szerettem

Nem lehetsz mindig meglepetése
A tenyered nem izzadhat folyton
A kérdések fogynak mit fedeznél fel
Hogy ha ugyan ott vagy
Ugyan úgy otthon

Ha múlnia kell én akkor sem eresztem
Úgy tudlak szeretni ahogy először szerettem
Ha múlnia kell én akkor sem eresztem

Annyi még

légüres szobában mozog mindenhová betér
csak hadd mondják a lények most már úgyis mindegy miket beszélnek
bólintanak és félrenéznek a szomszéd ha rájuk kiált
és elnyomják a csikket és már csak egy apró parázs
egy világon túli láng világít át egy üres szobát
feltámadt a reggel megint a szobám falára nőtt
az ablakból kinézek és látom hogy ellepték az utcát a népek
és ellopták a táblákat amiken a kijáratember állt
és a felszívódtak a kanyarba végül
és eltűnt velük ami szép volt füstbe szállt
de még a tűzből feléd kiált
hogy miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
kilóméternyi hosszú sorokban áll a sok ezernyi szó
amik elhagyták a számat és mellé leírva még egy szekérderéknyi
ha megjött a kedved éntőlem csináld csak amit csinálsz
de tegyél bármit is azt tudnod kell
hogy hiába lépsz hogyha végig csak egyhelyben jársz
de mondom: csináld csak amit csinálsz
most miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
meddig bírjam el még ezt amit lerakni volna jó?
csak játszik velem az álmom most már éppen elég ha ébren találom
és elvették a kedvedet tőle hogy végképp velem legyél
te meg felszedtél az éjjel valakit a házadtól az árokpartig kísér
de még időben visszaér
miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még hogy most már tényleg felejtenék
miért vársz? az eszed ha nem gondolna mást
lépd át ha nem csak viccből mondanád
még szép nekem se könnyen nyílt az ég
annyi még
annyi még
annyi még hogy most már tényleg felejtenék

Tánc

Ünneplő szoknya térd fölé kapva
Játszik a ritmus szelíden rajtam
Port kavar léptünk, koppan a kövön
Egy húron pendül bánat és öröm
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még

Szemeden fátyol, az érintést várod
Hajszollak lassan, ringass a zajban
Süllyedő lelked egy örvénybe rejted
Előre hátra, a lábunk csak járja
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még

Egymással szemben állunk már régen
Lüktető vágyunk elhalkult végre
Galamb az égen repül a széllel
Kigombolt percek elmúlnak szépen
Húzz közelebb, ez a tánc
Ennyi év után még jár

Ahogy a könny a számhoz ér
Vigasztalj minden cseppjénél
Elalszik a fény, s én ráhagyom
Holnaptól sötétben vagyok
Csonkig ég a remény
De csak táncoljunk még

elmondanám

mindenki lő mostanra már
régóta láthatatlanul élek
változni kész rajtam kívül
mindenki más akit csak az évek
fújnak felém mindenfelől
két kézzel integetnek a tájnak
jóságos ég elmondanám
ez voltam én mindegy mi vár is
elmondanám
köddel benőtt látóhatár
sorsukra hagyva vesztek az álmok
sorsot cserél sok jó barát
jobbára védhetetlenül állok
sortűz pereg dobszó ha szól
végszóra járja mind el a táncát
jobbára jó vesszőfutás
te jóságos ég hát ez voltam én
csak elmondanám
közeledik el az életem velem épp
pedig mennyire máshol járt nemrég
igaz az is amíg elviseltem a fényt
az is az is csak égetett ahol ért
hazabuszozik a városomba a nyár
velem már a múlt időkben jár
megszűnik itt mindenki más
egyből ha elhagyod a világot
emlékek ők visznek tovább
ezt jobb lesz ha mihamarabb be is látod
megszokható csak épphogy nehéz
de mégis ha megfeszülök sem értem
jóságos ég ma gondolj le rám
ha többet remélsz is ez voltam én
csak elmondanám
közeledik el a nap mikor hazaérsz
belépsz megint a régi szobádban állsz
belebuszozik az álmaidba a táj
tudom nem is kell mondanod hova jár
minek örül ez az élettelen ég?
nekem csak olyan szegről-végről kék
széltébe nőtt szélfútta rét
a házak körül lovaskocsik állnak
sírig cipelt ásók-kapák
két kézzel integetnek a tájnak
várnak hogy élj úgy mintha más
nem volna nélküled a mesédnek
jótánnyi jót csak ennyit kívánj
ma bármit cipelsz is gondolj felém
mert elmondanám
hazabuszozik az életem velem épp
pedig mennyire távol járt nemrég
lefogadom amíg elviselted a fényt
ugye ugyanúgy égetett ahol ért?
közeledik el a városomba a nyár
velem megint a múlt időkben jár
közeledik el a nap mikor hazaérsz
belépsz megint a régi szobádban állsz
belebuszozik az álmaidba a táj
tudom nem is kell mondanod hova jár
minek örül ez az élettelen ég?
nekem csak olyan szegről-végről kék
közeledik el az életem velem épp
pedig mennyire máshol járt nemrég
igaz az is amíg elviseltem a fényt
az is az is csak égetett ahol ért
hazabuszozik a városomba a nyár
velem már a múlt időkben jár
sebtében írt történetét
asztalfiókba zárja a részeg
később ha kész a szekrénybe dől
az ajtót bezárja magára végleg
képes szegény a fél életét is
álltában átaludni ha kéred
se nem lesz ma több változtatás
csak a végén egy szó a szó pont a lényeg
mégis mi más?

Ne keresd az igazit, az én voltam

Behatolok hozzád símaszkban
Kár, hogy, a pajszert kinn hagytam
Dobd le a kulcsot, engedj be
Megiszunk valamit kettesbe’
Lefutom a pitbullt. Tévedtem
Mondd a szemembe, hogy tényleg nem
Gondold végig, de őszintén
Találnál-e még egy olyan nőt, mint én?

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.

Soha nem kezdhetsz más nővel
Figyelem a házad távcsővel
A bőrdzsekidet is felvetted
Hoppá, ki az ott melletted?
Láttam a csajodat, nem nagy szám
Én a helyedben elhagynám
Ugye megbántad? Gondoltam
Ne keresd az igazit, az én voltam

Sanghaj Peking Toikó
Nélküled itt mindig jó és
Phenjan Szöul Kiotó
Nélküled már minden jó

És ki az aki elszúrt mindent?
És mi az ami elmúlt itt benn?
Már nem akarod? Nem gond, tényleg
Nem várok.
Törlöm a számod végleg!

Fércelt álom

Állok szemben a Léttel a csendben,
Farkasként harap, metszi a testem,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Látod, én vagyok élve az első,
akit kísér egy tenyérnyi felhő,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Mára félbe törtek az estek,
maradtak morzsák e néma verembe,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.

Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött..

Szarvasok ugranak Holdra az égen,
lehajtott fejjel, nem veszem észre,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Meg sem mozdul az árnyék az utcán,
arasznyi részeken kerget a patkán,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Aztán megfog a szél, itt a Földön,
éjszaka csábít, fektet a röghöz,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.
Most már fázom, kérd meg az estet,
dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer,
és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök.

Még nem vagyok készen az estre, fázom,
állok a szürke hidegben, látod,
ha adnál egy jó szót a percnek,
legelne itt és bújna ölembe,
de a Lét csak fújja a füstöt,
ábrándokkal terelve üldöz,
alszom, eldob, simít a földhöz,
jobbat álmodom, mint amit küldött.

másé voltam

üres a fejem nincs benne lélek
alszanak a sejtek múlnak az évek
és én hiába mondom hogy mindent látok
ha soha nem látom az igazságot
és az igazság sem lát soha engem
valami nagyon nincsen bennem rendben
félek tőled
te másé voltál mindig
másé voltál mindig
megöl a szobám gyűlölöm a falakat
a háztetők felett a nyári ég alatt
ha feldobom magam a csillagtelepre
otthagyom a testem minden este
és hazudtam neked hazudtam neked
sosem kezdhetünk újabb életet együtt
félek tőled
féltem mindig
te másé voltál mindig
másé voltál mindig
elnémít a zaj
megrémít és bódulttá tesz ez a fémes hangzavar
kétszáztízzel száguldunk tovább
száguldunk tovább
mi csak száguldunk tovább
de te másé voltál mindig
igen másé voltam mindig
másé voltál mindig
én is másé voltam mindig
másé voltál mindig
másoké vagyunk
mindig

Losing you

There are things in this life I,
Would rather not sacrifice
You girl I cannot live without
And you know there's no doubt that
All I mind's losing you

And I don't mind losing sleep
Pray the lord my soul to keep
I'll get plenty rest so when I'm dead but 'till,
'Till then won't you share my bed 'cause,
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And I don't mind losing money
There's nothing this life owes me
I've been given more than I can receive
But for, for you there's no receipt so,
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And I don't mind growing old
Losing teeth and going bald
Not as handsome as I never was but,
You love me just because
All I mind's losing you
All I mind's losing you

And there are things in this life I,
Would rather not sacrifice
You girl I cannot live without
And you know there's no doubt that
All I mind's losing you
All I mind's losing you
All I mind's losing you

Senki nem véd meg

Kihallatszódik egy álom a fejből
a fájdalom kezében pukkan a pezsgő
szúrnak a hangok, a sugarak
üvegszilánkként sebeznek a szembogarak
de nem nézek vissza többet
megvédtem magamat tőled
néha egy részem még visszatéved
mondd, hogy éljem jól meg a véget
ha nem azt tesszük, amit kéne
mikor a valóság kilök a fényre
de csukott szemmel csak a zene lüktet
megcsalva az emlékezetünket

Felborult poharak, kiürült vasárnap
fél négy, a helyek már bezártak
eső van, bolyongok egyedül
keresem a búvóhelyet magam elől

Félek a fényben, senki se véd meg
nem alszom, de nem vagyok ébren
nem alszom, de nem vagyok ébren
senki nem véd meg, senki nem véd meg
magamtól
senki nem véd meg, senki nem véd meg
magamtól

Van ébredéskor az a másodperc
mikor elfelejtem, már máshol kelsz
és minden ajtón benyitok, talán
ott leszel és nem más oldalán
de részünkről, ennyi vége
nincs miért tenni érte
csak kivárjuk, nézzük azt, ahogyan
semmi nem lesz már ugyanolyan

Füst a fényben, kéz a szem előtt
menekülök innen, nincsen levegőm
az élet veled öl, ez lélektemető
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
hogy nem te meg én, hanem te meg ő
hogy nem te meg én, hanem te meg ő

Felébredni máshol

Azt mondod, az élet felnőttként fainabb,
De jó volt naivan elfogadni, ami van
Azt mondod, hogy sosem elég a jóból
De mégis jóval többet beszélsz a rosszról
Most ledobok, mindent, ami gátol
Lelépek, hogy többet lássak a világból
Sok a gond, fogok pár titkot, mint egy csomagot
és otthagyom valahol, hogy robbanjon egy jó nagyot

Én újra meg újra megélném
Kézbe’ térkép, az út szélén
Mert magával ragad az élmény
Mint az éjszaka fényei BP-n

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban

Lehúz a magány, de megnyugtat a táj
Mikor a magyar valóság után futnak a fák
A hideg hajnal összehúzza magát
Bújj ide, most védelmet nyújt a kabát
Induljunk el, vár egy idegen élet
Úton, síneken, vizeken, égen
Új impulzus kell, hogy többé váljak
Hogy itt felejthessem a problémákat

Én újra meg újra megélném
Kézbe’ térkép, az út szélén
Mert magával ragad az élmény
Mint az éjszaka fényei BP-n

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban
Nem pacsizok az állandóval
Most nyugodt vagyok, egy perce még állat voltam
Ég bennem a tűz megint, akarok küzdeni
Belül, még ha linknek is tűnök, közbe’ kint
Kiszakadok a megszokottból
Lesz okom, egy ideje má’ nem szorongok
És tudom, még el kell tévedni párszor
De van, hogy jobb felébredni máshol

Felébredni máshol
Eltévedni párszor
Felébredni máshol
Eltévedni párszor

Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
Érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
Vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
Amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban

Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Ami benned…
Ami benned…
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Miért nincs meg másban?
Ami benned…
Ami benned…

Nehéz vagyok

Tegnap rossz 💩napom volt

Nem mondtam lehangolt,😔

Inkább küldtem egy kis szívet ❤️rád...

Mikor kelsz reggelre🌞

Nem leszek semerre🚫

Egy cetlin hagytam egy mosolyt tán... 

Tudom és belátom,☝

Hogy sokszor berántom

A rosszat és a jó szíved fáj💔

Írj rám, ha szeretnéd, 📲

hogy holnap te meg én👧+👨

Játsszuk mit játszanánk te szép lány...🙋

Hányszor is írtam

Hogy nehéz vagyok jaj?

Lesz még velem baj?

És hányszor is mondtam

Hogy más lesz jövőre 

Ígérem örökre?

Még mindig szeretlek😍

Nem mondtam lehet mert,

Nehéz úgy szólni, ha két szemed lát👀

Változnék hidd el én,👨

És mindig van remény,🙏

Ne engedj el és jó leszek tán... 🙌

Mikor kelsz holnap is,🐣

A napfény andalít,☀️

Lehet, hogy nem leszek ott veled már,

A hűtőre felírtam, ✍mert tegnap kihagytam,

A csókos szmájli az jól esett ám...👄💋

Nem érinthet meg

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

Néha besüt a nap a szobába,
mégis hiányzik a fény,
már a napokat számolom, többet iszom,
te voltál a karomon a többletizom.
Mintha Angliában lennénk most, mindig esik,
hogy nem láttam előre ez idegesít.
Néha nem kell, hogy elvegyék, magadtól elveszed,
semmi sem alakul úgy, ahogy tervezed.
Sok év már eltelt, most jövök rá,
most növök fel, és most esik le,
már soha nem találok olyat, mint te,
cseréltem az autóm egy biciklire.
Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül,
a szél is elkerül, a fülemet fújja,
és ugyanazt a dallamot suttogja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

Ahogy felrakom a kávét főni,
ahogy a falnak szoktunk dőlni,
ahogy hallgatom a zenéket éjjel
ajkaid harapva mentél el.
Láttam találtál egy srácot azóta magadnak,
kalap volt rajta, meg alakra biztos hogy gyúr,
meg biztos egy úr,
a szemedben láttam a szerelem dúl,
de más, mint velem,
nem terveztünk, csak éltünk a mának,
ez nem győzelem, csak mentünk, ha várnak,
keveset aludva sem voltam fáradt.
Nem tudom, mással már próbáltam,
maradok a szívemmel kómában,
és hallgatom a dallamot, azt súgja,
hogy hogy lehettem ekkora idióta.

Mint a test a lábak nélkül,
mint a kéz az ujjak nélkül,
mint a test a lélek nélkül
olyan lettem végül.

Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a test a lábak nélkül
már sehová sem megy.
Elkéstem, mégis itt vagy,
korábban láttad meg,
hogy a kéz az ujjak nélkül
már nem érinthet meg.
Nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem, nem, nem, nem,
nem érinthet meg.

SZÓBASZÓ

itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
van-e a vonalban lehallgató?
mert itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
vigyázz!

itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
van-e a vonalban lehallgató?
mert itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
ne játssz!

jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz semmiféle lárma ha jönnél
az ablaktámlánál ma zárva tábla várna rád ha jönnél

jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz többet semmiféle lárma kinn
az ablaktámlánál ma zárva tábla várna rád ha jönnél

itt a vénád viszi a véred a folyón délnek
most már nem kell félned
a vénád viszi a véred a folyón délnek
amíg a vénád viszi a véred a folyón délnek
mondd hogy szóból értek
a vénád viszi a véred a folyón délnek

amióta életbe lépett a törvény hogy élek
én még egyetlen életemet sem éltem anélkül át
hogy ezt a törvényt ott a bőröm alatt ne éreztem volna
végig azt hittem én leszek aki megfejtem de mostanra
hogy-hogy nem úgy érzem hogy eddig az életeimben
összesen nem etettek meg velem ennyi szemetet
mint ebben az egyben amibe most születtem ebben az életemben

ebben az életemben bármihez is kezdtem eddig túlzásba vittem
ilyenné válnom sem kellett eleve ilyennek terveztek
és elmondhatom neked is azt hogy kevés az ami nehezebb
mint büszkének lennem arra amit itt teszek
ez a fejezet a legutolsó leheletemet is el képes tartani
ebben a nagykönyvben amit csak egy dolog hogy letenni lehetetlen
de kiolvasni se tudta még eddig egy sem

a vénád viszi a véred a folyón délnek
most már nem kell félned
a vénád viszi a véred a folyón délnek
amíg a vénád viszi a véred a folyón délnek
mondd hogy szóból értek
a vénád viszi a véred a folyón délnek

rád ennél többet már nem fog várni senki
téged ennél szorosabban már nem fognak vigyázni
neked ennél többször már nem lesz megbocsátva
jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz többet semmiféle lárma

aki melletted áll ugyan hiába várod
aki nem ment el soha hogy jönne vissza?
aki nem bántott meg annak nincs bocsánat
ami meg sem mozdult meg hogy állhatna?

aki melletted áll hiába várod
aki nem ment el soha hogy jönne vissza?
aki nem bántott meg annak nincs bocsánat
ami meg sem mozdult meg hogy állhatna?

itt a vénád viszi a véred a folyón délnek
most már nem kell félned
a vénád viszi a véred a folyón délnek
amíg a vénád viszi a véred a folyón délnek
mondd hogy mindent értek
a vénád viszi a véred a folyón délnek

itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
van-e a vonalban lehallgató?
mert itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
vigyázz!

itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
(van-e a vonalban lehallgató?)
mert itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
ne játssz!
ne játssz!

jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz semmiféle lárma ha jönnél
az ablaktámlánál ma zárva tábla várna rád ha jönnél

jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz többet semmiféle lárma kinn
az ablaktámlánál ma zárva tábla várna rád ha jönnél

Bocsáss meg mindenért

Annyira üres lenne már, hidd el, nélküled itt minden
Nem múlnak el a vágyak, a szavak a tűz.
Ami voltam abból régen semmi nincsen.
Én jól tudom, hogy mi az, ami veled összefűz,
Egy réges-régi tűz.

Már máshogy szeretlek téged, ugye érzed,
Nem csak égető tűzzel, úgy ahogy egykor rég,
Nem csak múló szenvedéllyel, de lassan és mélyen,
Ahogy nem szerettem eddig soha senkit még

Bocsáss meg mindenért, csak ennyit kérek,
Mert akkor nem tudtam még úgy figyelni rád,
Tudom, Te megbocsájtanál, mindent végleg,
Ahogy csak az tud, aki szeret igazán
Ó és figyel rám.

Figyelj, most itt vagyok, érted élek
Csak néhanap félek még tőled.
Azt hittem, engem is elnyel a végzet,
Ha engedem, hogy hozzám bújj,
Tudod, hogy Tiéd a szívem, csak túl nagy a szám,
Pedig Te kellesz nekem úgy igazán
Gyere és ölelj át, valami járjon át.
Ha végre most hozzám bújsz.

Tőled ennyit kérek, maradj velem végleg
Mert halkan megsúgom neked, most is csak veled van tele az én szobám
Lehet, hogy túl nagy volt a szám.
Pedig úgy kellesz, hát bújj hozzám!
Olyan jó, az hogy még, hogy még, hogy még, szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Gyere, gyere bújj hozzám...
És szeress igazán.

Heaven

Oh - thinkin' about all our younger years
There was only you and me
We were young and wild and free
Now nothin' can take you away from me
We've been down that road before
But that's over now
You keep me comin' back for more

Baby you're all that I want
When you're lyin' here in my arms
I'm findin' it hard to believe
We're in heaven
And love is all that I need
And I found it here in your heart
It isn't too hard to see
We're in heaven

Oh - once in your life you find someone
Who will turn your world around
Bring you up when you're feelin' down
Ya-nothin' could change what you mean to me
Oh there's lots that I could say
But just hold me now
Cause our love will light the way

I've been waitin' for so long
For somethin' to arrive
For love to come along
Now our dreams are comin' true
Through the good times and the bad
Ya - I'll be standin' there by you

Kapitány

Volt egy hajóút, lenn a déli tengeren
és a nagy fedélzeten napozott egy lány!
Nem tétováztam, hozzá léptem merészen,
kis kalandot reméltem, de ő így szólt rám:

Kapitány, Kapitány, ahány dokk annyi lány?
Kár a szó, értem én, mit kíván!
Kapitány, Kapitány, van ilyen csacsi lány.

Szörnyű vihar volt tán a nyolcadik napon,
és a lány, mert félt nagyon odabújt hozzám.
Hajnal felé járt, hűvös szellő ébresztett,
könnyes szemmel búcsút vett, s visszanézett rám.

Kapitány, Kapitány, sose volt még talán
gyönyörűbb viharos éjszakám.
Kapitány, Kapitány, van ilyen csacsi lány!

Volt egy hajóút, már csak emlékemben él,
de ma tőle jött levél, szinte lángoló.
Nincs már nyugalmam, újra felbolydult a múlt,
sosem érzett vágyra gyújt ez a néhány szó:

Kapitány, Kapitány, éjbe zárt tulipán
vágyhat így éltető nap után.
Kapitány, Kapitány van ilyen csacsi lány!

Kapitány, Kapitány, téves volt az irány,
az a lány szeretett igazán!
Ilyen lányt, kapitány, nem találsz soha tán!

Appendix (Csak Te)

Valaki az idők kezdetén, ahogy az almát az asztalnál szokás, a világot félbevágta,és az átjárók kulcsait az emberek szívébe zárta, hogy az ajtó csak úgy legyen nyitható, ha a két oldalán kettő: egy férfi és egy nő, a kulccsal egyszerre áll elő, de ez egy olyan mese, egy olyan igazságról, amit már nem ismer senki sem. Az emberek ma azt képzelik hogy nincsenek csodák. Nem hisznek semmiben.

Az a nagy romantikus szerelem, amivel könyvtárak teltek meg, ma már nem jó semmire. Valami olcsó kis nyári filmre elég talán két másra nem jó, szimpatikus színésszel. Már a gyerekek sem veszik be ezt a maszlagot.

De különösmódon a gondolat nem veszett el, még ez az istentelen világ sem volt képes kiírtani a lelkekből, mert a helyzet az hogy mindenki egyedül áll a létezésben. Te is. Én is, persze. Meg az a sok millió embernek látszó idióta is mindenfelé. Végtelen egyedül. Képzelgünk arról, hogy vannak mellettünk, vannak velünk mások is, képesek vagyunk megosztani valakivel azt a leírhatatlan, egyedülvaló érzést, ami vagyunk. De gyorsan kiderül, hogy csak korlátokat építgetünk magunk köré, és lebontani vagy átlépni őket...


-A csillagok felől, az égen át
Át a lombokon, tovább a föld alá
Lenn a fák alatt elő a kő alól
hegyke között tovább a réteken
át a városon...-


Még önmagunkat sem ismerjük. Kiismerhetetlen rejtély, hogy miért, hogy mivégre vagyunk mi itt, és mi az értelme ennek az egésznek. De a bankár is hazaér egyszer, és van úgy, hogy senki nem várja, és ebben a pillanatban, és az ehhez hasonlókban, ha máskor nem, egyedül maradunk. És akkor, és ott haszontalanná válnak a jól felépített elméletek, és egy villanásnyi időre felragyog a létezés értelme. A végtelen jövés-menés alatt száműzött gondolat, hogy szeretni kell, hogy szeretve lenni kell és minden más csak ezután jöhet.


-A csillagok felől, az égen át
Át a lombokon, tovább a föld alá
Lenn a fák alatt elő a kő alól
hegyke között tovább a réteken
át a városon...-


Hogy szeretni kell, hogy szeretve lenni kell. És minden más csak ezután jöhet.És minden más csak okoskodás. Az istenített elme haszontalan terméke semmi más. Ezért bárki bármit megadna azért, hogy társat találjon, hogy ordító magányát megossza valaki mással. Még az is, aki ezt soha nem vallaná be senkinek. És csak rohangál le-föl és kapkod ide-oda a sok millió elveszett lélek és próbálgatja a többit, mint valami ruhát és méregeti meg számolgat.
Mert nem akar mást, mint magát egyre szebbnek látni, egyre értékesebbnek és azt hiszi, hogy ettől majd egyszer boldog lesz. Ha majd összegyűjtött mindent, amit lehetett. De a szeretet az egyetlen dolog a világon, amiből egyre több jut annak, aki abból másnak ad. És a tékozlóké a boldogság.


-Elég ha én tudom miért imádkozom,
Elég, ha én tudom, miért az oltalom
Elég ha én tudom miért de féltelek...
A nagyvilág zajától..


Mi kinyitottuk azt a kaput. Pontosan tudjuk, hogyan lehet, hogy az átjáró átjárható. És azt is, hogy mi az ami összetart, hogy a zűrzavar az egy nevetséges illúzió, és szertefoszlik, ha elfordulunk tőle. Nem fontos. Tényleg nem ez a fontos. Nem fontos, hogy mi zajlik odakint. Történjék bármi, nem fontos. Tényleg nem ez a fontos.


-Elég ha én tudom miért imádkozom,
Elég, ha én tudom, miért az oltalom
Elég ha én tudom miért de féltelek...
A nagyvilág zajától..

Torn To Pieces

Here I sit all alone like an airplane
On the edge of a sky full of solid gray
Staring at the ceiling, tell me that I’m dreaming
Oh, I wish you were here today
All these days I know I’ll never get back
All these words I know I wish I should’ve said
All these dreams that we had now fade to black
Try to wash it away

I’m torn to pieces, I’m broken down
I still see your face when you’re not around
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

Here I float through the air like a waterfall
Than I sink to the bottom like a cannonball
Having trouble breathing, suddenly I’m screaming
Why wasn’t I good enough
Even though I know you’re not gonna come back
I can’t wash it away

I’m torn to pieces, I’m broken down
I still see your face when you’re not around
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

I’m torn to pieces, I’m broken down
I still see your face when you’re not around
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

It’s tearing me to pieces
Tearing me to pieces
It’s tearing me to pieces
Tearing me to pieces

Even though I know you’re not gonna come back
I can’t wash it away

I’m torn to pieces, I’m broken down
I still see your face when you’re not around
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

I’m torn to pieces, I’m broken down
(I’m torn to pieces)
I still see your face when you’re not around
(I’m torn to pieces)
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

I Fucking Hate You

For everything you do
I'd like to swallow you
And everyday I'm gonna blame you
Even If you justify
Every fuckin bullshit lie
It only makes me want to break you

You pull me down
And you crucify my name
You make me insane
It's broken now
Don't ever look my way
Don't even think I'm playin
Cause I fuckin hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

When you repeatedly
Take advantage of me
The only thought I get of you
Sickens me
Everybody knows your fake
You're everything I fucking hate
And I'm everything you could never be

You pull me down
And you crucify my name
You make me insane
It's broken now
Don't ever look my way
Don't even think I'm playin
Cause I fucking hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

And I fucking hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

Fuck you
Fuck you
Fuck you
Fuck you

You pull me down
And you crucify my name
You make me insane
It's broken now
Don't ever look my way
Don't even think I'm playin
Cause I fucking hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

And I fucking hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

Fuck you
Fuck you
Fuck you
Fuck you

Mikor utoljára láttalak

Rossz téli reggel a villamoson,
úton egyik helyről a másik felé
arra gondolok, hogy ahova megyek,
oda minek megyek én,
mellettem egy fejben egy fejhallgatóból
az élet ritmusa tuccog,
arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok,
(és a következőnél három utas leszáll)
sok év eltelt, de álmaimban
hányszor is láttam én
ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt,
szeméből eltűnt a fény

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi

Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
észre sem vetted, hogy elveszett
egy haszontalan kis apróság,
ami nélkül élni nem lehet, nem lehet

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom
(és a következőnél minden utas leszáll)
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom

Újra láttalak

Ó, ma újra láttalak,
A szívem megszakad,
Ahogy te átmentél az úton.

Ó, ma újra vártalak,
De csak álom marad,
Hogy elém jössz ugyanúgy, mint régen.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Ó, ahogy átöleltelek,
Csak utánozni képes
Azt minden képzelet.

Ó, ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.

Gyönyörű voltál nekem,
Most szenvedés,
Hogy tested már csak elképzelhetem.

Nézd bolond életem,
Tovább képzelem láthatatlan,
Ködfedte sorsunk.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.

Szerelmünkért
Amit elhagytunk
Még most is szenvedek.

Ó, az örök társ
Az életemben lehettél volna te,
Szeretlek még mindig.

Pedig nem maradt semmink,
Mi tarthat össze mégis?
Még mindig szeretlek én is!

Retúrjegy

Most is nyitva van az ablak
minden úgy van, ahogy hagytad
néha hallom még a szavaid
itt felejtettél valakit
a helyekkel, hol együtt bújtunk el
a játékot a végtelennek hitt idővel
a gyerekkor nyarait
de végül csak egyedül vagyok itt
mert nem világgá indultam,
csak játszani a sarokig
de végül csak egyedül vagyok itt
...és még leszek is egy darabig
hisz mindenki happy endre vár valahol
a remény számokat oszt, de túl nagy a sor
elhagynak a csodák, csak becsap a sárga út
ugye még visszavár, mi sárba hullt

Ha nincs, aki szól, ki mondja meg
hogy miért nem a jó útra szólt a jegy
hova bújjunk el, ha túl ijesztő a világ
visszacsinálnám, amit nem lehet

Idegen helyen, idegen tapintások koptatnak
a régi tanítások hol vannak?
ha senki nem súg és nem szól már
és visszakérnéd, amit eldobtál
van, hogy nem megy, csak az idő rángat
ha nincs választás, az ember hitet kitől várhat?
tudom, van rosszabb a haragnál
ha magad vagy, de magadnak se maradtál
kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg
talán csak elveszett a retúrjegy
így ahogy te is, én is elveszek
...mert nélküled én sem vagyok meg

Érezd jól Magad :*

Nyitva a lélekbolt,
Nincs kirakat,
Csak a felirat:
Félre az összes gond,
Jön az öröm, és
Megy az unalom.
Bárki bármit mond,
Nem a te hibád,
Ha valami bánt.

Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy sincs,
Ha nem éled.
Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy,
Ugye érted?

Érezd jól magad,
Pont jól áll a lazaság,
Hátha másra átragad.
Az érzés örök marad,
Feltolva napszemüvegét
Hátradől a pillanat.

Kék a hőtérkép,
Ez de komoly,
Lefagy a mosoly.
Várd ki a legvégét,
Olyan a napod,
Amilyen a pont.
Ha jó volt, kérjél még:
"Kerül, amibe
Kerül, adide!"

Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy sincs,
Ha nem éled.
Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy,
Ugye érted?

Érezd jól magad,
Pont jól áll a lazaság,
Hátha másra átragad.
Az érzés örök marad,
Feltolva napszemüvegét
Hátradől a pillanat.

Boldog még

lehetnél boldog még
amilyen még nem voltál
sosincsen késő már
te csak lépj és várj
kevés lesz minden szó
ahhoz hogy elmondhassam neked
mit érzek melletted
mikor jó jó jó
ha rámszólsz megvigasztal
kerüljünk együtt beljebb
minden nappal
itt ha körbenézek és te nevetsz rám
nem emlékszem rá hogy nem voltál
vajon hol lehettem mikor születtél?
vajon ki voltam én amikor megjöttél?
úgy unom mondani hogy sosem jó
unom hinni ami látható
bárcsak azt mondanám amit te szeretnél
amit ha meghallgatnál akkor nevetnél
velem
lehetnél másé még
ahogyan még nem lettél
sosem vagy ha mégis
akkor is már réges-réges rég
a magasban táncot jársz
alattad nincsen más csak a mély
se védőháló semmi
se egy kifeszített kötél
lenézel rám és érzem
közel jutsz lassan hozzám
mindenképpen
itt ha körbenézek és te nevetsz rám
nem emlékszem rá hogy nem voltál
vajon hol lehettem mikor születtél?
vajon ki voltam én mikor megjöttél?
úgy unom mondani hogy sosem jó
unom hinni ami látható
ugyan mihez kezdjek úgy az egésszel
ha te érzel és én meg közben nem érezhetek?
kereszten domboldalban
egy égő angyal táncol
a tűző nap körül
és körbenézek és te nevetsz rám
nem emlékszem rá hogy nem voltál
vajon hol lehettem mikor születtél?
vajon ki voltam én amikor megjöttél?
úgy unom mondani hogy sosem jó
unom hinni ami látható
de amikor a kezed megfogom és megérzed
egyből szorosabban kulcsolod az enyémet
végig neked szólt a dal a magasból
mindegy mindenki hogy mit gondol
nekem csak az számít ahogyan te érzel
nélküled a pokolba az egésszel
viszem

Újhold

Újhold kelt.
Veled azt érzem, ennyi volt, merülj el!
Több ég kell!
Szemed nem ért, csak éjjel.

Úgy alakult, hegy alá szállt napunk.
Nincs már több kincs itt, ma a nappal elmúlunk.
Sár nincs rajtunk,
Nem dobálunk, nincs miért.
Most mindaketten
Kihajózunk a tengerért

Úgy alakult, hegy alá szállt napunk.
Túl nagy lett itt a csend, fújja a szél a hamut.
Úgy alakult, hegy alá szállt napunk.
Nincs már több kincs itt, ma a nappal elmúlunk.
Talán néha majd még látsz
Az utcán, és megállsz.
Gondolsz, de jobb így, hogy nincs ez már tovább

Engedjük el

Túl vagyunk jón és rosszon,
Mint pár régi Facebook-poszton
Ráfordulunk a válaszútra,
Mert nem megy együtt a kámaszútra
Te megcsalsz, és én vétkezek
Te gyilkolsz, én meg mérgezek
De hallgatsz, én nem kérdezek

Csak azt nem értem, nem értem
Hogy miért nem múlik el?
Nem kérsz belőlem, és azt hiszem tőlem
Elhagyhatsz, igen
És mégsem mozdulunk
Egymásra várva
Csak azt nem értem, hogy miért nem
Engedjük el?

Lehagytál, én elmaradtam
Van még pár szál elvarratlan
Elhúztam, s te itt ragadtál
Néha összefutunk az utcán
Te pácban vagy, én nem veled
Hívnálak, de nem lehet…
Ha mégis, már fel sem veszed

Csak azt nem értem, nem értem
Hogy miért nem múlik el?
Nem kérsz belőlem, és azt hiszem tőlem
Elhagyhatsz, igen
És mégsem mozdulunk
Egymásra várva
Csak azt nem értem, hogy miért nem
Engedjük el?

Levélégető

Lobog a tarlótűz
Fotóink feketék
Fényképtestünk
Füstté elég
Az, ami születik
Beszívja a szabad ég
Végképp
Eldőlt hát, ami volt kihűl
Vár egy ősz egyedül

Avar és zivatar
Roskatag ravatal
A november
Elhal a csatazaj
Ami élt, belehal
Ma éjjel
Fáj most még a fej
Épp téged éget el
Ajtóm lezárt
Szemhéjfüggönnyel
A szív ott bent
Egy levélégető
A füst felszáll, hát itt
A télidő

Buborék

Magok voltunk
Egy zsemlében
Összesültünk az idő kemencéjében

Szépek voltunk
Fodros fellegek
Így szálltunk a városok felett

Emlékektől roskad már a polc
Miért nem hívsz
és miért nem válaszolsz?
Annyi szépet álmodtunk belénk
A tegnap színes szappanbuborék
Kipukkad a szappanbuborék

A kezed fogom
Úgy nem ismerek
Más helyet, mint a tenyered

Hajnalok
Kopogó sarkú hajnalok
Az álmainkra hogy vigyáztatok?

Emlékektől roskad már a polc
Miért nem hívsz
és miért nem válaszolsz?
Annyi szépet álmodtunk belénk
A tegnap színes szappanbuborék
Kipukkad a szappanbuborék

Mesehab

Minden szó rád várt
Percenként csillámlik az ég
Szédítő villanás a lét
Bennem se szó se beszéd
Szikrázón illatos a víz
Hullámzó szerelmes az íz
Váratlan robbanó anyag
Érj hozzá kérlek, meg ne fagyj

Elölről száll a pillanat
Simogató vonzó külalak
Rádhull az összes mesehab
Belőled látom magamat
Rád nézek, merész csókot adsz
Kezedben a szívem álmatag
Szemedben minden csendben
Ölellek a sarki fényben

Megláttál egy hullócsillagot
Talán majd elkapod
Minden ránk vár, suttogó illatok
Építsünk univerzumot

A mosolyod fénye hívogat
Átrepülném veled a Tejutat
Összekötném a Holdat a Nappal
Égről néznél szelíd arccal
Olvadó lágy pillanat
Füledbe súgom, hogy maradj
Átölelsz, a felhők tapsolnak
Felettünk csillámport habzsolnak

Elölről száll a pillanat
Simogató vonzó külalak
Rádhull az összes mesehab
Belőled látom magamat
Rád nézek merész csókot adsz
Kezedben a szívem álmatag
Szemedben minden csendben
Ölellek a sarki fényben

Megláttál egy hullócsillagot
Talán majd elkapod
Minden ránk vár, suttogó illatok
Építsünk univerzumot

Better Man

Waitin', watchin' the clock, it's four o'clock, it's got to stop
Tell him, take no more, she practices her speech
As he opens the door, she rolls over
Pretends to sleep as he looks her over

She lies and says she's in love with him, can't find a better man
She dreams in colour, she dreams in red, can't find a better man
Can't find a better man
Can't find a better man
Oh

Talkin' to herself, there's no one else who needs to know
She tells herself, oh
Memories back when she was bold and strong
And waiting for the world to come along
Swears she'd do it, now she swears he's gone

She lies and says she's in love with him, can't find a better man
She dreams in colour, she dreams in red, can't find a better man
She lies and says she still loves him, can't find a better man
She dreams in colour, she dreams in red, can't find a better man
Can't find a better man
Can't find a better man
Yeah

She loved him, yeah, she don't want to leave this way
She feeds him, yeah, that's why she'll be back again

Can't find a better man
Can't find a better man
Can't find a better man
Can't find a better man

Closer

You let me violate you
You let me desecrate you
You let me penetrate you
You let me complicate you
Help me
I broke apart my insides
Help me
I've got no soul to sell
Help me
The only thing that works for me
Help me get away from myself
I want to fuck you like an animal
I want to feel you from the inside
I want to fuck you like an animal
My whole existence is flawed
You get me closer to god
You can have my isolation
You can have the hate that it brings
You can have my absence of faith
You can have my everything
Help me
Tear down my reason
Help me
It's your sex I can smell
Help me
You make me perfect
Help me become somebody else
I want to fuck you like an animal
I want to feel you from the inside
I want to fuck you like an animal
My whole existence is flawed
You get me closer to god
Through every forest above the trees
Within my stomach scraped off my knees
I drink the honey inside your hive
You are the reason I stay alive

Szerteszét

Én már vártam
Hogy legyen holnap a szobában
És fényben ússzon az a hibátlan
Arc ami felébreszt lágyan
Én több akartam lenni a vártnál
Csónakázni és enni a várnál
Heverni ott majd szerteszét
A fűben fekve lesni az éjt

Szerteszét vagyok a levelekkel
Az őszi tájban így bújok el
De kell-e még, hogy tépje a szél a lelkem?
Szerteszét veled egyben
Az ágyban, a sárban, a hóban
Fényben homályban szerteszét, szerteszét

Ez az élet csak nálad érhet majd véget
És mielőtt alszunk még felébred
Ami téged is engem is éltet
Akkor előjönnek az emlékek
Az a dobás mit mindig elvétek
Mert tetszeni akartam ott neked
Ezért megtettem mindent amit lehet

Szerteszét vagyok a levelekkel
Az őszi tájban így bújok el
De kell-e még, hogy tépje a szél a lelkem?
Szerteszét veled egyben
Az ágyban, a sárban, a hóban
Fényben homályban szerteszét, szerteszét
Szerteszét

Rohadt eső

"Rohadt eső" - dühödt arcok, valahová tartanak.
Esernyőik összeérnek, meg is jegyzik maguknak,
Hogy “szűkös a tér, rohadt eső, miért nem megyünk gyorsabban?”
A reggeli köd lassan oszlik fel a magasban.

"Rohadt eső" - üres a tér , dél körül a napfényt
Megmutatják a rohadt felhők (túszul ejtették).
Szűkös a tér, sötét cella, kevés húsban túl sok vér.
"Rohadt eső" - nem állna el, nem, már semmiért.

"Rohadt eső", - unott arccal
Valahová lépdelek,
Esernyőmet eléhúzom,
Ne lássák az emberek.

Szűkös a tér, rohadt idő -
Miért nem telik gyorsabban?
Esernyőmmel a rohadt esőn
Átmegyünk majd titokban.

"Rohadt eső", - unott arccal
Valahová lépdelek,
Esernyőmet eléhúzom,
Ne lássák az emberek.

Szűkös a tér, rohadt idő -
Miért nem telik gyorsabban?
Esernyőmmel a rohadt esőn
Átmegyünk majd titokban.

Védtelen

Ordít az ostobák hada:
Zombik, menjetek haza!
Mennyből az angyal nem jön el
Mondják, itt a vég közel
Csimpánz a megvadult világ
Örül annak, mit a lába közt talált…
Hol van az őrző angyalom?

Kínos, hát nincs elég bajom
Ez még hiányzott nagyon…
Fekszem, baldachinba zár
A magány - új prédát talál
Jó pár évig itt lakott
Hihetetlen, hogy tényleg elhagyott
Nincs már őrző angyalom.

De most még…

Nem fáj, nem érint, nem zavar
Hogy merre, meddig ment el
Hogyan felejthetett el,
Nem érdekel, hogy most kivel kavar
Hogy reggel kinek visz ágyba kávét
Én nem irigylem a másét.

Hagytam magamnak bőgni pár napot
De aludtam rá egy jó nagyot
Ezen a néhány négyzetméteren
Az álmokon kívül nem terem
semmi – a net cé oldalát
a világ legszomorúbb dalát
önként rommá hallgatom

Most már elég jól vagyok
Nem sikk a sokkos állapot
Elment az őrző angyalom
De a banánt unom már nagyon
Éget egy pelenkás lovag
Édes, de hátha nem ragad
Itt rég egy gyenge nő lakott

De most már…

Nem fáj, nem érint, nem zavar
Hogy merre, meddig ment el
Hogyan felejthetett el,
Nem érdekel, hogy most kivel kavar
Hogy reggel kinek visz ágyba kávét
Én nem irigylem a másét.

Where did you sleep last night

My girl, my girl, don't lie to me
Tell me where did you sleep last night

In the pines, in the pines
Where the sun don't ever shine
I would shiver the whole night through

My girl, my girl, where will you go
I'm going where the cold wind blows

In the pines, in the pines
Where the sun don't ever shine
I would shiver the whole night through

Her husband, was a hard working man
Just about a mile from here
His head was found in a driving wheel
But his body never was found

My girl, my girl, don't lie to me
Tell me where did you sleep last night

In the pines, in the pines
Where the sun don't ever shine
I would shiver the whole night through

My girl, my girl, where will you go
I'm going where the cold wind blows

In the pines, in the pines
Where the sun don't ever shine
I would shiver the whole night through

A túlélő dala

Egy új nap hajnalán arra ébredek
Rossz álom volt csupán az egész életem.
Elmúlik az ég, elmúlik a nap
Amit mondtál nekem, az megmarad.

Ha volna még időm, hogy megtaláljalak.
Ha volna még időm, hogy újra lássalak.
De oly messze vagy és mégis olyan közel
Az égre kiáltom a nevedet.

Jöjj hát újra el, a nagy felhőn közel.
Hadd menjek veled a nagy felhők felett.

Lehet, elmúlik ez a világ.
Leírom a porba a túlélők dalát.
Valahol vár ránk egy másik szép, új világ.
Amíg én élek és te vársz,
Énekeljük a túlélők dalát.
Kiáltjuk a szélbe:
Vár még valahol, ránk egy másik szép, új világ!

Én tudom, hogy te élsz kihűlt ég felett
Nincs több fájdalom, nincs több félelem.
És most elmegyek, találkozom veled.
Végtelen öröm van a szívemen.

Jöjj hát újra el, a nagy felhőn közel.
Hadd menjek veled a nagy felhők felett.

Lehet, elmúlik ez a világ.
Leírom a porba a túlélők dalát.
Valahol vár ránk egy másik szép, új világ.
Amíg én élek és te vársz,
Énekeljük a túlélők dalát.
Kiáltjuk a szélbe:
Vár még valahol, ránk egy másik szép, új világ!

Két túlélő van a kihűlt ég alatt,
Meg kell találnom majd a másikat.
Aki átsegít a pokol országútjain,
És Isten tudja csak, hogy merre jársz.
És most merre vagy?

Egy új nap hajnalán arra ébredek
Rossz álom volt csupán az egész életem.
Elmúlik az ég, elmúlik a nap
Amit mondtál nekem, az megmaradt.
És mindig megmarad.

Megmérgeztél

- Barna leányka, távol tőlem,
a gyógyszer, amit tőled kaptam
túl gyorsan hat

- Nem néztél rám két szemeddel,
mikor pont a Holdat fogtam,
mi mást mondjak

Megmérgeztél

- Barna leányka, hogyha holnap
nem jön a Nap fel, a Holdra
emlékezzél

- Nem feledem soha el,
a mi múltunknak lába kel,
te eltévedtél

Megmérgeztél

Legyél Te is Bonca!
A falon játszik az ici-pici bolha...

Barna leányka, barna, barna leányka
Falon játszik az ici-pici bolha...

Nagyon fáj

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz úgy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszít a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
míg el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszít
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultúra
úgy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiúk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sírjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, ríjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, míg él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.

Fordulj fel!

Aludnék, de a könyököd nyomja a hátam
Lehet, hogy hülye vagyok, de többet vártam
Ezen az ágyon kettőnknek kevés a hely,
Vagy fordulj a fal felé, vagy fordulj fel!!!

Dübörög a diszkó, vakulok a fényektől
Lemaradtál baby újra a lényegről
Te nem akarsz többet, csak egy pár lökést
De ha itt maradsz, beléd rakom a kést,
Úgy éljek

Ne várd meg, amíg én fogom be a szádat
Néhány lotyó lelke már így is rajtam szárad

Ne várd meg, amíg én fogom be a szádat
Ne várd meg, amíg én fogom be a szádat
Néhány lotyó lelke már így is rajtam szárad

Ezen az ágyon kettőnknek kevés a hely
Vagy fordulj a fal felé, vagy fordulj fel!
Te nem akarsz többet, csak egy pár lökést
De ha itt maradsz, beléd rakom a kést
Good Bye! ! !

Ha lenne szó

Mondanám, ha lenne szó
Vágyaim tiszta tó
Sóhajt sodor feléd a szél
Hiába mondanám, úgysem értenéd

Mondanám, ha lenne szó
Életem vad folyó
Elsodorhat tőled a szél
Hiába mondanám, úgysem értenéd

Őrizném minden álmodat
Te lennél minden mozdulat
Minden reggel az első gondolat
Mely megmarad

Mondanád, de félsz nagyon
Csak nézel rám, kell a szó
Szavaid a szélben törnek szét
Hiába mondanám, úgysem értenéd

Őrizném minden álmodat
Te lennél minden mozdulat
Minden reggel az első gondolat
Mely megmarad

Mondanám, de nem kell szó
Csak nézlek, nem válaszolsz
Nem érhet hozzád már a szél
Ha más is hallaná, úgysem értenéd

A Szerelem Országútján

Nyitott szívvel, hangok nélkül
Egymáshoz hangolva
Egymásba ér a Nappal s az Éj, Valóság, Fantázia
Szép minden, ezt rég nem érezted
De félsz, hogy mindezt elveszted

Nyitott szívvel, láncok nélkül
Egymáshoz láncolva
Egymásba ér a Test és a Vér
Egy Új Élet Himnusza

Szép minden, ezt rég nem érezted
De félsz, hogy mindezt elveszted

Csak egy Vándor voltál, a Szerelem Országútján
Néha-néha vettek fel, de az igazi nem jött el
Mégis mindig vártad, Tiéd lesz a Kincs
És most úgy érzed gazdag vagy, pedig semmid sincs

Nyitott szívvel, álarc nélkül, egymáshoz hajolva
Egymásba ér az Árny és a Fény, egy Tiszta Harmónia
Szép minden, ezt rég nem érezted
De félsz, hogy mindezt elveszted

Csak egy vándor voltál, a Szerelem Országútján
Néha-néha vettek fel, de az igazi nem jött el
Mégis mindig vártad, Tiéd lesz a Kincs
És most úgy érzed gazdag vagy, pedig semmid sincs

Vándor voltál, a Szerelem Országútján
Néha-néha vettek fel, de az igazi nem jött el
Mégis mindig vártad, Tiéd lesz a Kincs
És most úgy érzed gazdag vagy, pedig semmid sincs

Társ a bajban

Óvnád-e másoktól, önmagától?
Elűznéd rossz álmait?
Bármeddig megvárnád, elfogadnád
Önzését, rossz napjait?

Nem kell az eskü, a gyűrű kevés
Ez véreddel írt szerződés

Társad a bajban
Rosszban és jóban
Magányodban, mélypontokban
Napfényben, sárban
Örömben, gyászban
Szép napokban, vesztes harcban

Pokolra elmennél, kiegyeznél
Istennel és Ördöggel
Végsőkig védenéd, összes bűnét
Szerelmed oldozná fel

Nem kell az eskü, a gyűrű kevés
Ez véreddel írt szerződés

Társad a bajban
Rosszban és jóban
Magányodban, mélypontokban
Napfényben, sárban
Örömben, gyászban
Szép napokban, vesztes harcban
Társad a bajban!
Társad a bajban!

Ha Te ott leszel velem

Ha egyszer cserbenhagy a képzelet és utam folytatni már nem lehet,
Szétszórom, könnyű szívvel mindenem, ha Te ott leszel velem.
Ha egyszer én is arra ébredek, az élet azt üzeni: "ég veled!"
"Köszönök mindent" én majd azt felelem, ha Te ott leszel velem.
Én voltam az, aki sohasem kért, fizettem becsülettel mindenemért.
Érdemes volt-e mindez, nem kérdezem, ha Te ott leszel velem.
Ha földre hullanak a büszke sasok és mindent legyőznek a vad démonok,
Nem hajtom akkor sem le én a fejem, ha Te ott leszel velem.
Rossz voltam néha és eltévedtem, bántottam azokat, akiket szerettem
talán a bűneimet sem szégyellem, ha Te ott leszel velem.
Ha minden szép pillanat messzire száll, ha minden óra végleg körbejár,
Az elmúlt perceket én nem keresem, ha Te ott leszel velem.

Néha minden céltalan és túl korán vége van
És tudjuk a sötétségbe tart, messze a túlsó part.
És túl gyakran boldogtalan, sebzett és bizonytalan,
Mégis hiszem, hogy élni érdemes, egyszeri különleges.

Elherdált évekből, magányból, csendekből úgy lobban fel, hogy örökké tartson.
A Szabadság rabja a bilincset várta, mely átölel.
Megfakult színekből, céltalan percekből úgy lobbant fel, hogy örökké tartson.
Mindentől távol, a tegnaptól-mától a szívemben.

Talán majd nem felejtik néhány dalom, talán majd megmarad pár gondolatom,
A Halál sötét csendjét nem rettegem, ha Te ott leszel velem.
Nem mondtam rajtad kívül senkinek sem, miért is mondtam volna nem éreztem,
Utolsó szavam legyen a "szerelem", ha Te ott leszel velem.

Válaszok

Gyűrött Levél, asztalomon
Felszáradt könnycsepp, papírlapon
Magamat látom a te arcodon
Hányszor kértem hallgass rám

Mint vad folyón törött hajót
Dobált a szél hullámokon
Volt sok kérdés sok kísértés
De mégis ember maradtam én

Már nem tarthatsz vissza
Csak azt nem mond, te más úton jártál
Ha újra hagynák, ezt akarnád
Ha erőd adná, újra indulnál
A nyughatatlan szív
A benne égő tűz forró vér
Most én érzem, hogy el kell mennem
Még annyi minden vár.

Ismerem jól, sok hamis kép
Ígérgetés, könnyelmű éj,
Sok kísértés, meg nem értés
Mindent feladtam a semmiért

Te voltál nekem a példa
Az én cipőm a lábnyomodban jár
Érzem te is ezt akarnád
És újra indulnál
Már hiába is hívsz
A bennem égő tűz forró vér
Most újra érzem, el kell mennem
Még annyi minden vár

Hogy próbáljak másképp élni,
Jó mondhatnád, engem is érts,
Bűneidet hogyan fogod jóvá tenni még
Te sem fordíthatsz vissza!!!

Tovább viszem az álmod - fentről vigyázok rád
Leszek, aki mindazt megtenné - becsülettel élj
Én leszek, aki megszerezné - tégy néha jót is
Újra élnéd, mi téged egykor várt - legyen hozzá erőd

be látom már………
ilyen vagyok
nem voltak kérdések
csak VÁLASZOK

Indulok tovább

Fut a vonat, fut a világ,
Valahonnan indulok és valaki vár,
Fut az idő, nem is volt nyár,
Az a baj, hogy azt hiszed, még gondolok rád.

Elhagytál! Hiába sírsz az ajtómnál!
Eldobtál! Már tudhatnád, hogy nem vigyáztál rám!
Én most indulok tovább.

Sietni kell, nincs sok idő,
Olyan a szívem, mint egy csúf temető,
A történetben már nincsen jövő
Kevés van rosszabb, mint egy rossz szerető.

Elhagytál! Hiába sírsz az ajtómnál!
Eldobtál! Már tudhatnád, hogy nem vigyáztál rám!
Én most indulok tovább.

Volt idő, hogy még szerettél,
Azt hittem, hogy megértettél,
De hűségemen nevettél,
Pedig számítottam rád,
De most indulok tovább.

Fut a vonat, fut a világ,
Az a baj, hogy azt hiszed, még gondolok rád.
Sietni kell, nincs sok idő,
Kevés van rosszabb, mint egy rossz szerető.

Elhagytál! Hiába sírsz az ajtómnál!
Eldobtál! Már tudhatnád, hogy nem vigyáztál rám!
Én most indulok tovább.
Indulok tovább.

Nincsen magyarázat

A vágy, ami éget
A kín, ami szorít
Minden napomra
Szürke fátylat borít
A bűn, ami ölel
A tűz, ami vadít
Lobog éjjelente
És új dalokat tanít

Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Legyint a sátán, legyint az Isten
Egyikük sem bízik már bennem

Fakul a tested
Kopik és fonnyad
Sokáig létezel
Aztán egyszer csak nem vagy
Boldog, ha voltál
Hát nem tartott soká
Most hidegen fekszel
És bámulsz valahová

Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Legyint a sátán, legyint az Isten
Egyikük sem bízik már bennem

Hol az igazság, hol az érvelés?
Hol az álmodás, hol az ébredés?
Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat
Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak...

Menj, ha menni kell

Fekszem a félhomályban,

Veled egy fél szobában.

Álmok, vágyak szállnak át a kitárt ablakon.

Sóhajok lépcsőháza,

ajtód ma legyen kitárva,

engedem, hogy szálljon el, ami fáj, vagy csak fájna.

Úgy vagyunk mi ketten,

ahogy Pest van Buda mellett.

Egyek bár, de elválasztja őket a folyó.

Táncolnék egy táncot,

de Te nem jössz már velem.

Érzem, hogy gondolkozol új lépéseken.

Menj, ha menni kell,

nem a lábad, a szíved visz el.

Azért gondolj néha rám,

mikor éjjel hideg az ágy.

Menj, ha menni kell,

nem a lábad, a szíved visz el.

Azért gondolj néha rám,

mikor télen hideg az ágy.

Keresem őt

Keresem, hogy honnan, hová és hogyan.
Keresem, hogy merre és miért.
Keresem, hogy hol van a tisztább önmagam -
aki elől most éppen elfutnék.
Keresem, hogy végül hová lettem,
hova tűnt, aki most már lehetnék.
Keresem, hogy mi is volt, ami mégse lett.
Keresem, hogy mit kerestem rég.

Keresem őt.
talán egyszer kiemel innen,
úgy mint a gyöngyöket a víz alól.
Keresem őt
minden zajban, és a csöndben
itt a vihar előtt.
Már tudom, megtalálni sok esélyem nincsen,
Keresem őt.

Valahol irányt kéne kérnem.
Egyedül már eltévedni is nehéz.
Zűrzavar van bennem nagyon régen.
Ha se utad, se célod, hová mész?
Keresem, hogy átöleljen és itt legyen,
mielőtt végleg elvesznék.
Keresem, hogy nehogy elveszítsen
mielőtt megtalálna még.

Keresem őt.
talán egyszer kiemel innen,
úgy mint a gyöngyöket a víz alól.
Keresem őt
minden zajban, és a csöndben
itt a vihar előtt.
Már tudom, megtalálni sok esélyem nincsen,
Keresem őt

Műdal

Ahova lépek, ott műterem.
Működik a működ a műgyepen.
Nagy vagy kicsi, jön a műélvezet
A művész toporog, az igazi elveszett.

Fenn fennforog a műhold,
Szórja a műsort, hinti a port
Lent egy müezzin új
Műgumi ízű müzlibe túr.

Pép testben pép lélek. Hogy élek,
Ha ilyet eszem, nem is olyan biztos.
Egyszer az Eszter is ette.
Ki tudja, polieszter lett-e?

Vau-vau! Bólogat a kocsiban
a plasztikkutya. Gumicsont a vacsora,
Ha kér. De nem kér!
Sok műhó semmiért.

Gombold ki néha még az agyad,
És gondold meg, hogy megadod-e magad!
Hogyha engem akarsz, mutasd meg, hogy igazi vagy!
Csak magadat add!

Műtő, műcumitömítő,
Műanyag anya, műcsecsemő,
A gumibugyi, gumimaci, műlibatoll.
Mü nyeznájem rakkendroll!

Művirágot ad a művilág.
Ki az a valaki, aki ezt a műhibát magát
Elkövette? Szedte-vedte!
Csak nem az, aki teremtette?

Gombold ki néha még az agyad
És gondold meg, hogy megadod-e magad!
Hogyha engem akarsz, mutasd meg, hogy igazi vagy!
Csak magadat add!

Homokóra

Ülök a szobámban búsan egyedül
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a homok.

Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg pereg
Ígyhát kedves tovább szenvedek.

Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!

De, ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbállok én,
Mert a szívem magányos szegény.

Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy!

Édes bosszú

Ezer széttépett levél,
Egy hazug érzésről mesél,
De minek sírni, ha úgyse fáj?
De bosszút állni érte muszáj!

Még nem tudod, hogy én ki vagyok
Hát ne gondold, hogy Te nyertél!
Ma visszakapod, azt a napot
Mikor súgtad, hogy szerettél!

Széttörted rég a szívemet már
De tudod ma édes bosszú vár!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!
Széttörted rég a szívemet már,
De Te fogod bánni, hogy hazudtál!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!

Miért kellett ez az egész?
Ha csak egy éjszaka volt, és kész
Te fogod bánni, hogy hazudtál!
De ezzel rég elkéstél már!!!

Most megtanulod, hogy én ki vagyok!
Ne gondold, hogy Te nyertél!
Ma visszakapod, azt a napot,
Mikor súgtad, hogy szerettél!!!

Visszakapod…

Széttörted rég a szívemet már
De tudod ma édes bosszú vár!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!
Széttörted rég a szívemet már,
De Te fogod bánni, hogy hazudtál!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!

Kár volt játszanod, és tenned itt a szépet!
A játékodnak hittél, de ennél többet érek!
Nincs más hátra, minthogy megfizess a bűnért!
Széttört szívemért az álmaidat töröm ma szét!

Széttörted rég a szívemet, széttörted rég a szívemet már…

Széttörted rég a szívemet már
De tudod ma édes bosszú vár!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!
Széttörted rég a szívemet már,
De Te fogod bánni, hogy hazudtál!
A szerelemért, a szavaidért a kölcsön visszajár!

Most kell, hogy nagyon szeress

Miért kísértesz, miért?
Nincs értelme, nézd, csak blöff az egész!
Mondd, mennyit ér a csók,
ha csak fényképedhez szól,
s az vissza nem hajol..
A hiúságom hajt, de a hülyeségem az,
hogy te mindenkié vagy...
Csak egy nap a világ,
és nem lesz ráadás...
De nekünk egy se járt!
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Gyöngéd, türelmes lehetsz...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok elég kemény...

Én mindig változom,
mint egy átkozott bolond,
csak benned örök a gond...
Halálos a tavasz, de szép,
és megkísért egy kép,
mégis Hozzád repülnék...

Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Gyöngéd, türelmes lehetsz...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
csak észre ne vegyék,
hogy nem vagyok kemény...

Love you... love you...

Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj,
mert most semmi nem biztos,
ma a jó is olyan rossz...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
de csak a kellene marad...
és a lehet ... meg a ha...
Most kell, hogy nagyon szeress!
Szorítva magadhoz ölelj...
mert most semmi nem biztos...
ma a jó is olyan rossz...

Bocs, hogy

Mi ami izgat,
csacsogd most el,
közben múlassuk az estét át
egy jó Martinivel.
Ingerlő tested, törékeny csontváz,
friss bőrbe ágyazott szépséggel ringató
DE-koltázs...
A szád is tetszik, megvan az íve,
Rápillantva változik az atmoszféra íze,
MOST:
Csóktalan vagyok, lassan már verstelen, ha nem ejthetek ölelést a színpompázó testeden!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!

Ma éjjel ragyogok,
és élvezem, hogy bámulsz,
a tér alakul,
a vér hanyagul, úgy
lüktet kábán bárgyún; ah!
Koccanó kockák egyre koppannak
az üveg falán, azt mondom talán,
a csábításod most még talány.
Péntekről szombat, ah, szombatra péntek;
paplan-dimenziót lépünk: időt mérni vétek!
Koccanó kockák egyre koppannak az üveg falán,
azt mondom talán, a csábításod most még talány!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!

Koccanó kockák,
friss sós a tested,
párnacsatás szétájulás
bárcsak minden este...

Koccanó kockák egyre koppannak az üveg falán,
azt mondom, talán,
a csábításod most még talány!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!