Magányos

Vak akarok lenni ízt és szagot nem ismerő
Érzéketlen néma erdőkerülő
Olajos tó vagyok korom rokkant ideálja
jég alá esett kereső szerelmes a halálba

Piros párna vagyok kék falak és szőnyeg
és fotel és ágy és ablak és főleg
a falak mögött egy magányos isten
hogy teremtsek magamnak ha már egyszer nincsen

boldog akarok lenni ne érdekeljen az egész
mosolygó közhelyes senki de annyira nehéz
magyarázkodnom kell úgyis - hogy nekem miért elég a semmi?
hogy nem a lélek számít mikor ember akarok lenni!

Piros párna vagyok kék falak és szőnyeg
és fotel és ágy és ablak és főleg
a falak mögött egy magányos isten
hogy teremtsek magamnak ha már egyszer nincsen

olyan hely ezen a bolygón, ahol szeretnek
emberek embereket és nem azon nevetnek
hogy milyen jó hogy neked fáj és nekem meg nem
milyen jó hogy neked nincs nekem meg van szerelmem

Piros párna vagyok kék falak és szőnyeg
és fotel és ágy és ablak és főleg
a falak mögött egy magányos isten
hogy teremtsek magamnak ha már egyszer nincsen

Aki érdekel

Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól, 

De máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból, 

Hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogyha van 

Olyan, aki mellett én is elviselem magam. 

Talán még földhöz vágna, ha csalódnom kéne 

Ezért hát arra kérlek, hogy legyél őszinte! 

Ébressz fel engem legbelül, 

Hadd higgyem újra szentül, 

Nem kell, hogy gyűlöljem magam. 

Köztünk, de mégis kívül, 

Hadd üvöltsem nekik hírül, 

Hogy nekem újra társam van, 

Társam van, társam van,

társam van.

A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress, 

De máskor a világ olt be engem és senki nem keres. 

Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped, 

Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked... 

Adok és elbírok még sok mindent, ha kell, 

Ha az aksim utántölti az, aki érdekel! 

Ébressz fel engem legbelül, 

Hadd higgyem újra szentül, 

Nem kell, hogy gyűlöljem magam. 

Köztünk, de mégis kívül, 

Hadd üvöltsem nekik hírül, 

Hogy nekem újra társam van. 

Hogy társam van,hogy társam van,

hogy társam van.

Ha hinnél valamiben

Ha hinnél valamiben, mit nem láttál még soha
Ha hinnél valamiben, mi nem szólít meg
Ha látnád milyen, mi nem hív fényesen
Akkor hinnél valamiben, mi nem csalt meg sosem

Ha hinnél valamiben, mi soha nem lesz a tiéd
Ha hinnél valamiben, mit sohasem rejthetsz el
Ha látnád milyen, ahogy elvész hirtelen
Akkor hinnél valamiben, mi nem múlt el sosem

Ha hinnél valamiben, mert záporban rohansz
Ha hinnél valamiben, mert villám tép
S ha látnád milyen az időm nélküle
Te is hinnél valamiben, mi nem halt meg sosem

Ennyi csak

Megesik, hogy nincs nálad éppen
a kulcs ami nyitná a zárat a gépen
ami zuhan, mint a fejsze, a nyele nélkül
mindegy, milyen hős az ember, beleszédül
Vagy itt van ez a nap, mit lapra rak
aki keveri a kártyát, az nem te vagy
mert lehet, hogy most gyenge, de holnap jobb lesz
ne nézz a tegnapodra

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik
a felhő is eltűnik majd...

Vagy megesett, hogy bal lábbal lépsz
az ágy mellé először, ha az ébredés
zajos mint a kürt, a füledre ült
a francba ez az óra- hát ma sem menekülsz!
de te zavard el a felhőt a homlokodról
jó, ha semmi nem hoz zavarba
kezet mos a kéz; mindig számíthatsz rám,
én is számítok rád, ha baj van

Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik
Kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki...

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz
Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz
Ennyi csak, mert ennyi ez!

Ne bánd, hogy amire vágysz, nem mindig azt kapod
Mint a gazdagot, úgy a szegényt is ugyanaz a végzet éri el
Hogy itt bizony élni kell
Óra az órára, napra nap
Megy az idő, minden új napra újabb nap
A pénz csak papír, és annyit ér
mint a levegő, a világot forgató erő.

Puha minden, ahova lépsz;
mindenki keresi a pénzt, hajtja a lét
mert ahol van a kincsed, ott van a szíved
ezt egy bölcs is elmondta már tudod, nagyon régen
Minek futsz a baj után, az úgyis elmegy
legyen egy jobb napod ma
De háztól házig ennyi az élet,
legyen szép, és hosszú az utca

Minden változik, és senki sem az, aminek látszik
Kétszer egy virágot nem téphet le senki újra

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz
Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz

Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz
Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz
Ennyi csak, mert ennyi ez!
Csak ennyi ez.

Pill to take

She left all her cloths out in the rain
In the rain, in the rain
She no longer cared if she's still sane
Is she sane, is she sane
She couldn't sleep still she never was awake
A-awake, a-awake
Love was the hardest pill to take
Pill to take, pill to take

She says my friends don't answer the phone
I maybe truly sick and tired and alone
And the bus is always too late
But I know I got you babe

And when you call me on skype
You make me forget all this hype
And even though you're not near
I know I got you dear

How I love your ears your nose your teeth
The way you wear your T-shirt you chose for me
The way you think about the things I do
And the fact that you, you love me too

We can't hide it for long
That to you (to you, to you) I belong
We can't hide it it's clear
I got you (got you, got you) and you got me

She left all her cloths out in the rain
In the rain, in the rain
She no longer cared if she's still sane
Is she sane, is she sane
She couldn't sleep still she never was awake
A-awake, a-awake
Love was the hardest pill to take
Pill to take, pill to take

Nem elég

Felkeltem a reggelt,
méltán dicsér a Nap
Lesúrolom a pecsétet,
majd kérek másikat.

Sátán sátán hátán,
minden sarkon láttam már tán
zöld szemeikkel kísértenek,
de nem csábíthatnak el...
ó-ó-óóóóóó
Szép de nem elég, nem elég csúú-nya,
Porcelánt soha nem vinnék magammal el az útra.
Okos (okos) de nem ért, de nem ért semmit
egy olyanból mint én...
Ha ő gazdag ki a szegéény?
ó-ó-óóóó
pa rara-rara-rara-rara-ra para-rapparam
pa rara-rara-rara-raramm

Zebránál lefékez, nekem adja az ééletem,
Napszemüvegén átsugárzik az éérzelem.

Sátán sátán hátán,
minden sarkon láttam már tán
zöld szemeikkel kísértenek,
de nem csábíthatnak el...
Szép de nem elég, nem elég csúú-nya,
Porcelánt soha nem vinnék magammal semmiyen útra.
Okos, de nem ért, de nem ért semmit
egy olyanból mint én...
Ha ő gazdag ki a szegééény?
ó-ó-óóóó.

Alig hitted

Zajlik a sok kis játszma,
Mindenki őrülten játssza
Azt, hogy 'szeret vagy nem szeret',
Vagy hogy mennyiért éri meg.
De ha voltál néha egy kicsit is boldog,
Hát ne szégyelld a szerencséd,
Hisz' alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

És hazudnak megfontoltan,
Behízelgő modorban,
Éppen ugyanúgy ahogy régen,
'Érd be a kicsivel szépen!',
De mégsem fárad belé a szíved,
Aki megöl azt is ölelnéd,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...

Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél...

Kicsi bogár

Annyira szeretlek béjbi
Annyira rossz volt mikor itt hagytál
Annyira hiányzol béjbi
Annyira rossz volt mikor elmentél
Most egyedül vagyok nagyon
Ó egyedül, és tisztán látok már
Már tudom hol rontottam el
A kettőnk dolgát és rettentően bánt

Tudom az én hibám volt
Egyedül én tehetek róla
Az hogy így elromlott minden,
de könyörgöm, gyere vissza

Annyira hiányzol béjbi
Annyira rossz volt mikor elmentél
Annyira hiányzol béjbi
annyira fájt mikor itt hagytál

Most egyedül vagyok nagyon
Ó egyedül, és tisztán látok már
Már tudom hol rontottam el
A kettőnk dolgát és rettentően bánt

Tudom az én hibám volt
Egyedül én tehetek róla
Az hogy így elromlott minden,
de könyörgöm, gyere vissza

Mert szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek

Tudom az én hibám volt
Egyedül én tehetek róla
Az hogy így elromlott minden,
de könyörgöm, gyere vissza

Szeretlek Kicsi bogár
Szeretlek Kicsi bogár
Szeretlek Kicsi bogár
Szeretlek Kicsi bogár
(Szeretlek szeretlek szeretlek)

Tudom az én hibám volt
Egyedül én tehetek róla
Az hogy így elromlott minden,
de könyörgöm, gyere vissza

szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek
szeretlek szeretlek szeretlek

Veled utazom

Levedlem régi bőrömet
Mert perzselő az őrület
Újra hív a pusztaság
Megint a romba dőlt világ

Az önfeledt tömeg
Már nem érthette meg
Hogy a szemhatár felett
Az égbolt végleg megrepedt

És ahol króm volt és neon
Most csak gyom és tört beton
Csupa seb és horzsolás
A régi, hamis csillogás

Veled utazom
Úttalan utakon
Elkopott szavakon
Elhagyott városokon át
Veled utazom
Veled élem a csodát
Hogy semmim sincs
De enyém a világ

Veled utazom
Végtelen hatalom
Elkopott szavakon
Elhagyott városokon át
Veled utazom
Veled élem a csodát
Hogy semmim sincs
De enyém a világ

Csak te vagy rá az ok
Hogy útnak indulok
Talán még újrakezdhető
A régen tönkretett jövő

Az ember biztos nem dadog
Ha egy régi dallamot
Újraénekel
Belőle magát idézi fel

És ha a bűn a földre ver
Minket titkos szárny emel
És az lesz majd a ráadás
Ha mégis van feltámadás

Ne higgy nekem

Hosszú napok, hosszú éjszakák
Haldoklanak a lelki katonák
Előre tudtam, öledbe hullnak

Savanyú bűz marja a szemem,
Besarazott, hamburgereken,
félve lépek ... nyomasztó évek ...

Titkaid, oly mélyen altatod már rég
Nem tudom, hogy van, hogy nem untad meg még?
Gyermekek, törjetek minden álmot szét!
A semmire a semmi az nem lehet mentség

Valami van, nem megy az idő
Szökik a gáz, fogy a levegő
Félre nézek, vakít a fényed

Porig aláz, kiborít engem
Idegileg ez a szerelem
Semmi nem kell
Könyörgöm menj el!

Elmegyek, ennyi és nem több
Így volt szép
Kedvesem, veszteni nem tudsz most sem még
Ritka perc, szóra sem érdemes a szó
Meglehet tegnaptól egyszer sem volt jó

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- halhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap ...

Ne higgy nekem, én rosszat akarok
Szerelmeim ugyanolyanok
Minden héten, velem az élen

Töröld belém, ha izzad a kezed
Örökre szűz szervezetedet rég nem bírom
Te légy a sírom!

Titkaid, oly mélyen altatod már rég
Nem tudom, hogy van, hogy nem untad meg még?
Gyermekek, törjetek minden álmot szét!
A semmire a semmi az nem lehet mentség

A szavak nagyon vigyázz, eltalálhatnak
Burokba nem szültek még
-senkit- halhatatlannak
Ahogy azt megszoktad már, újra mindennap
Táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap

ne higgy nekem, ne higgy nekem

Sand and Dust

Out in the ocean
Is where we'd be
We lay down our guards
We lay down our guards

And swim to the surface or hold out breath
An ocean of hearts an ocean of hearts

Found out we're insecure and eager as the ones before
But never as insecure and eager as the ones before

And it kills me every time when I feel we're on the line
And a heart that beats is a heart that needs

Out in the ocean
Is where we'd be
With sand dust we pray
With sand dust we pray

Our hands in the ocean our legs in the sea
So endlessly endlessly endlessly...

Found out we're insecure and eager as the ones before
But never as insecure and eager as the ones before

And it kills me every time when I feel we're on the line
And a heart that beats is a heart that needs

Nem ér a nevem

Ahogy a születő percek sorban követik egymást
Úgy lesz bánatunkból egyre több
Ahogy eltűnt szavaink nem idézik meg a múltat
Nincs már tavasz tél és nyár között

Tudod-e mennyire számít neked egy boldog óra?
De elmúlik és nem emlékszel rá
Akinek látni kéne és hallani sokkal jobban
Elfordítja fejét, s megy tovább

Nem ér a nevem ha kérdeztek
Teszem a kezem a másik kezembe
Itt minden meg van engedve
Fekete fehér az emberek lelke
Ha alulmaradsz a versenyben
Ha jó vagy rossz vagy teljesen mindegy
Nem ér a nevem ha kérdeztek
Nem ér, nem ér, nem ér

Ahogy a késő éjjel nem hoz mást csak árnyat
Nem lesz fény a csillagok között
Ahogy a szép emlékek sorra megfakulnak
Úgy lesz a félelemből egyre több

Nem ér a nevem ha kérdeztek
Teszem a kezem a másik kezembe
Itt minden meg van engedve
Fekete fehér az emberek lelke
Ha alulmaradsz a versenyben
Ha jó vagy rossz vagy teljesen mindegy
Nem ér a nevem ha kérdeztek
Nem ér nem ér nem ér

Olyan az élet

Néhány szó, ami mindenkiben az,
És ugyanolyan jó,
Vagy csak néhány nap, ami mindenkiben él,
Örökre megmarad
Bárhol jársz, mindig valaki, valamitől
Kemény, mint a kő
De a szíve nem tud fájni, eljön az idő
Könnyebben törik, mint a jég

Reggel ott, ahol a Nap, ha kel
Éjjel ott, ahol a Hold figyel
Minden csillagon a fény
Hülyeség, hogy nem érdekel

Olyan az életed, amilyet kívánsz,
Figyeld magad, olyan vagy, ahogy élsz
Pont az a story vége, amire vársz
Legyen happy end, ha véget ér...

Néhány jel, néha mindenkinek kell,
Hogy nincs egyedül
De bármi is jön, amit másokkal teszel,
Az egyszer visszaköszön
Bárhol jársz, mindig valaki, valamiért
Valamitől fél
De a szív nem bátor, az élet olyan, mint a szél
Hullik, mint fáról a levél

Úgy szeretlek

Mint egy szivacs a tejet
a piszkos padlóról
úgy törlöd föl kiömlött,
életemet.

olyan puhán mint a nyárt,
az alvó kisgyermek
mint hajnal a harmatot
úgy szeretlek.

Nap az eget
úgy szeretlek!
Kulcs a zárat
úgy imádlak
tompán mint a fájdalmat
homlokom ráncaival
mit elsimít a kezed
úgy szeretlek.

Úgy összecsiszolódva,
mintha már egyszer együtt
megöregedtünk volna
úgy szeretlek

Víz a medret
úgy szeretlek!
Tűz az ágat
úgy imádlak!

Test a lelket
úgy szeretlek!
Fal a házat
úgy imádlak!

Vele jó

Volt meg szerintem lesz is pár
Akiben már nem, de régen megbíztál
Ez nem freestyle, ezt írom most este
Feri mindig is a lányokat leste
Ilyen a világ, szinte az egyetlen lényeg
Hogyha összeér az övé, meg a te térded
Akkor már érted, akkor majd érzed
Egy pillanat alatt, összerak és szétszed
Van pár szép seb, itt a hátamon
Van pár szép év, itt a váll-lapon
Vele jó volt, előtted is vállalom
Veled jó, mert itt vagy és átkarolsz
Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz
Én meg rád, akár egy táncház
Pördülök veled, míg derekad hozzám
Ha könyv volnál százszor újra lapoznám

Itt a tested, eljön érted
Szűk a ruha, nem így kérted
Kezem alatt ég a paplan
Tollaidat lehullattad
Benne fekszünk, kész a fészek
Minden este hazatérek

Vele jó, vele megy a hajó
Olyan igazi lány, olyan belevaló
Akivel hajnalig, akivel reggel újra
Akivel bármikor lépnél ismeretlen útra
Vele jó, vele megy a hajó
Mellettem ébredsz, de eltemet a szó
Hogy talán majd egyszer, egyszer soká
Előbb válik valamelyikünk, újra porrá
Veled jó, veled megy a hajó
A nap égethet, vagy eshet a hó
Istennel egy kertben, örök keretben
Ha úgy néztél rám, mindig nevettem
Veled jó, veled megy a hajó
Szeretlek, és nekem ez a jó
Veled jó, veled megy a hajó
Kicsike csónak, és én alatta tó

Vele jó, vele jó
Vele mindig jó
Vele jó, vele jó
Vele fut a hajó

Itt a tested, eljön érted
Szűk a ruha, nem így kérted

Sorban állunk, többre vártunk
Megbékélve, bőrig ázunk

Vele jó, vele jó
Vele mindig jó
Vele jó, vele jó
Vele fut a hajó

Mindig magasabbra

Nyújtsd fel a kezed, hogy mindenki lássa!
Emeld fel a fejed, bármi is bántja!
Fáradt nem lehetsz, mert kell még menned!
Él egy hang, ami ezt súgja benned:

Oh, menni kell, vágyaid még nem érheted el!
Oh, menni kell, vágyaid még nem érheted el!

Menni tudni kell, ha el akarsz érni!
Mindig magasabbra!
Látni tudni kell, ha fel akarsz nézni!
Mindig magasabbra!
Lásd, amit akarsz, és nyúlj fel érte!
Mindig magasabbra!
Én csak azt kívánom, juss el élve!
Mindig magasabbra!

Mindig magasabbra, mindig magasabbra!
Mindig magasabbra, mindig magasabbra!
Mindig magasabbra, mindig magasabbra!
Mindig magasabbra, mindig magasabbra!
Mindig magasabbra, mindig magasabbra!
Mindig magasabbra, mindig magasabbra!
Mindig magasabbra, mindig magasabbra!
Mindig magasabbra, mindig magasabbra!

Álmatlan

olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma,
csak én virrasztok éberen,
félek, még elaludna a szerelem. nem!
ma még maradj fenn velem!

figyelj!
lenne itt valami!
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy - te,
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis - folyton hiányzol,
mint a légszomj, fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!

figyelj!
meztelen vagyok…
érdekel?
kell egy fenék, vagy egy mell,
de nagyon-és vajon,
nekem, vagy a szokásnak gyorsabb-e a keze?
egyáltalán ez-e
az a perc
amikor, ha két test egyesül,
az angyalok mosolyognak,
mert egy szerelem beteljesül?
nézd, ahogy mozdulsz, pedig te még nem is akarod…

I’ve got a hole in my soul,
I’ve got a hole in my soul
I can eat, I can drink, I can sleep no more,
cause I’ve got a hole in my soul

figyelj!
játsszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot!
csak nézni, ahogy a tűz lobog.
nézd, a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen,
minden törvényen túl:
te meg én. csak most,
most el ne aludj!

figyelj!
én egy kicsit most meghaltam…
na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen…
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj…

I’ve got a hole in my soul,
I’ve got a hole in my soul
I can eat, I can drink, I can sleep no more,
cause I’ve got a hole in my soul

olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma,
csak én virrasztok éberen,
félek, még elaludna a szerelem. nem!
ma még maradj fenn velem!

Az igazi arcod

Nézz ránk most,
Hadd lássuk meg az igazi arcod
Ritmus vési kőbe a karcot
Táncolj úgy, hogy a zene beégjen a bőr alá

Dőlj hátra,
Nevess, mintha senki se látna
Csinálj angyalt kezeddel kitárva
A sárban miközben tudod mindenki lát

Te vagy a hangunk, hadd hallják
Te vagy az arcunk hadd lássák
Nyitva a fül behuny a szem fenn a kéz
Végre most semmitől sem félsz

Te vagy a hangunk, hadd hallják
Az igazi arcod hadd lássák
Hol az a lány, melyik a pult ahova mész
Végre most csak magadnak élsz
Semmitől sem félsz

Hegyen völgyön át suhanó Rap&Roll
Hogy érzed magad testvér? Én cefet jól!
Ha szorítanak a láncok, ez neked szól.
Ordítsd bele a világba, itt a helyed most
Mindent szabad! Bakancsok, tornacipők, fullcapek.
Csak lazán, mint mikor bicóval beadod a nullkezet
Zene a füleknek határtalanul.
Ugorj fejest a nyárba, vagy lőjön ki egy katapult

Álltok a tömegben és vártok ti ránk jöttetek? Győztetek!
Reng a föld is tőletek! Gőzerőre teszek szert, ha felmegyek a színpad szintén megremeg
Remek lesz minden perc tisztelet nektek emberek

Te vagy a hangunk, hadd hallják
Te vagy az arcunk hadd lássák
Nyitva a fül behuny a szem fenn a kéz
Végre most semmitől sem félsz

Te vagy a hangunk, hadd hallják
Az igazi arcod hadd lássák
Hol az a lány, melyik a pult ahova mész
Végre most csak magadnak élsz

my generation has the chance to be bigger and louder
nobody can repress you the word is gun powder
don't let dem fi prey pon you like a spider
you must be the rider, just like an insider
from dusk till dawn, from Earth to space
we will make our own future without replace
we don't need outsiders it's nah ah fi dem case
we arrived home, to a standalone place

Bor, mámor és napsütés
My Baby
I love watching you get wild, go crazy
No question no woes
No mention, not worries
Hadd szóljon a dal, bor folyjék mint a víz!

Te vagy a hangunk, hadd hallják
Te vagy az arcunk, hadd lássák
Nyitva a fül behuny a szem fenn a kéz
Végre most semmitől sem félsz

Te vagy a hangunk, hadd hallják
Az igazi arcod had lássák
Hol az a lány, melyik a pult ahova mész
Végre most csak magadnak élsz

Télen-nyáron nyár

Nyárban jártam, fénnyel teli januárban
Nyár van nyár van, talpig februárban
Hol volt hol nem, így lesz mindig már!
Mert veled télen-nyáron nyár!

Most jó, most várj
A sok a jóból rám fért már
Most jó, most már
Csak legyen télen-nyáron nyár!

Baktatnak a limuzinok, unják magukat a milliomosok húúhh de durvák!
A fazonok ahogy ide-oda húzzák a csajokat mint egy Bermudát!
Amiben ma beveszik bel-Budát!
Na gyere hagyd ott a kopaszokat egy sem add nekünk mattot most!
Most már más vár, gyere és hangold rám a gitárt!

Töltsd poharamba az égő kéket, felhő habot is kérek, és igyuk is meg!
Legyen oda bent a szervezetembe, Azur ma az úr veled egyetembe.
Uppss ez a szívbeli cucc nagyon is olds cool, na de ha ide beront egy front azon ezt told túl.
Hívhatod ezt barátságnak, de ha szerelem a neve gyere adj neki szárnyat!

Nyárban jártam, fénnyel teli januárban
Nyár van nyár van, talpig februárban
Hol volt hol nem, így lesz mindig már!
Mert veled télen-nyáron nyár!

Most jó, most már
Csak legyen télen-nyáron nyár!

Mondják kik a szívükön hordják, nem nagy csomag ami boldogság, csak egy foltos zsák!
Belepakol az ember kacatot, tucatot, meg olyat ami tenger.
Beteszem a napot a holdat is tutira, hogy legyen ami süssön a holnapi bulira!
Ha majd áttáncolnám, a haverok fújják rám a vihart!

Egy forma a vegyforma, vagy csak a vércsoport sodor ma velem egy sorsba!
Üzenet indul el szemből a szembe, berakod egy zsákba, vagy beteszed spam-be!
Kaptár csak a naptár mondod, jó lenne ha te is pont ott laknál,
Hogy zsongjuk körbe mind a napokat, a méznyalásra ne keressünk okokat már!

Nyárban jártam, fénnyel teli januárban
Nyár van nyár van, talpig februárban
Hol volt hol nem, így lesz mindig már!
Mert veled télen-nyáron nyár!

Most jó, most várj
A sok a jóból rám fért már
Most jó, most már
Csak legyen télen-nyáron nyár!

Matróz

Matróznak lenni igazán jó dolog
Kék-fehér zászlóm a magasban lobog
A cápákkal vigyázok, cápákkal nagyon vigyázok
Nincs biztos kikötő és azt mondom: hö-hő

Karomra tetoválom:Szeretlek Erzsi!
Hajón van egy szocrock banda, a nevük: JURIJ!
Sarkantyúzom a hajóm, bőszen szeli a vizet
Jön a kalóz, azt kérdi, azt kérdi van-e jegyem

Szigeti móka, szigeti veszedelem
Megyek a vízen, a kincsemet keresem
Szigeti Jóska, Szigeti Kelemenem
Hol van egy kocsma? Megtalálom a helyem

Feszítjük a kötelet, dagad a vitorla
Lábunk alatt majd föld lesz maholnap
A következő kikötőben már nagyon várnak
Mert minden kikötőben nagyon-nagyon várnak

Szétnézek a hajón, hullámzó tenger
Jön egy nagy(nagy-nagy) vihar, azt mondom HEJ-HEJ!
Meg két bálna belemegy a Tiszába
Ugorjunk hát bele és énekeljük, hogy:

Szigeti móka, szigeti veszedelem
Megyek a vízen, a kincsemet keresem
Szigeti Jóska, Szigeti Kelemenem
Hol van egy kocsma? Megtalálom a helyem

Megyek krumplit pucolni, aztán meg vacsorázni
Kifekszem az ég alá, ott nagyon jó sörözni
Hallgatom a szocrockot, nem értem a szöveget
Attól leszek én boldog, ha még egy sört találok

A hajó nagyon hideg, főleg ha jéghegynek megy
Csodálatos emberek, nem kapok SMS-t
Freemail-em is lejárt, nem kapok forralt tejet
Fejemben kavarognak a régi emlékek

Szigeti móka, szigeti veszedelem
Megyek a vízen, a kincsemet keresem
Szigeti Jóska, Szigeti Kelemenem
Hol van egy kocsma? Megtalálom a helyem

Marasztaló

Nézd mennyien vagyunk
akik csak némán hallgatunk
amikor mondani kéne néhány mondatot

szemben egy köszönöm suttog el
a szív szorulva csuklik el
és elvét néhány, néhány ritmuson

ebben az apró szünetben
köszönnék sok-sok életet
amiből annyi minden születhetne még

úgyhogy csak tovább utazom
valaki megölel egy üres peronon
ahol csak fognak a zajok
a pimaszok visznek a púderes utakon
én nem kelek ugyanott
és ázik a szerelem
valami tereken
az anyákat figyelem
honnan a türelem
öltözz fel hideg lesz
nem jön a kegyelem
elhagyott utakon
hazátlan kutatom
hol van a türelem
hol melyik hegyeken
hol vagy, azt kutatom
szeretlek unalom!
Ádámból borda lett
valami oda lett
de nem vagyok egyedül
hogy megleljem idelent

ezerszer kutatom
köszönve tanulom
jó, hogy eljöttél
itt van a szék, pihenj még
itt van a víz is, igyál és egyél
és surran a villám
aludj még

Egyre Másra

Te erre, én arra mentem.
Te lány, én meg fiú lettem.
Minden fájdalmam elfelejtem.
Minden bánatom eltemettem.
Te lakni, én élni jöttem,
A hátsó szándék már nincs mögöttem.
Ha úgy is látnád, hogy összetörtem,
A céltáblát párszor körbe lőttem.

Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Az égi tejút mindenen
Szétkenődik, ingemen
A város fénye megvakul,
Pénz zsebembe visszahull.
Szeretnek a gazdagok,
Nem töltök ki űrlapot,
A vér a sebbe visszafut,
Nem csuktam be a nagykaput.
Egy bogár az égbe költözik,
Egy csillagrendszert telepít,
Kutyám beszélni tanul,
Ha nem értem, mondja angolul.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra.

Mint a sör és a hab.
Lelkemre lakat.
Emléked örökre szívembe ragadt
Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt.
Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt.
Élni jöttem ide, nem pedig lakni.
Telis-tele vagyok, pedig rég nem volt hakni.
Néha úgy hinném újra, hogy inkább még mindig
A sírom majd egykor tanulsággal hintik.
Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek.
Házat, vagy autót bármekkorát veszek...
Ezer fa ezer ága,
Tegnapról a mára,
Idősből fiatal,
Felnőttből babába.
Az, aki vágja, mosolyog velünk,
Mert hiába havazik, nem is volt telünk.
Ereim falában, Tenyerem mélyén,
Itt a sor eleje, Te állsz a végén,
Fiúk és lányok, látszólag egyszerű.
De nincs, aki értené, miért olyan keserű.
Maradni nehéz, menni mindennél könnyebb,
Ehhez nem kell diploma, nem kellenek könyvek,
A verejték felsikít, lábam indulna,
A csábítás óriási, a józanság pindurka,
A függöny cinkosom, falaim sírnak,
Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak...

Felnyerít egy nevetés,
Vasút a város peremén,
Elszalad fejem fölött,
Egy üres taxi rámköszön.
Kavicsok hullnak felfelé,
A tóból kijön, körbe, nézd:
Karikákon szúnyogok,
Csobog a vér a hasukon.
A tükörben reggel öltözik,
Borotvám emberesedik,
Tányérom újra megtelik,
Morzsák a földről felszedik.
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Nem egymásra mindig másra.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Én is másra, Te is másra.

-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-

Képkockák

Te vagy a békém, te vagy a tragédiám
te vagy a pengém és egyben az artériám
eltakarom, de nekem is fáj a hiány
hogy többé nem te vagy az a lány aki vár
a külvilág kizár, de visszajövök, figyelj
nem tudom, mi vár, hogy holnap mikor, kivel
tűnsz el vagy tűnsz fel, hogy végül meglásd
mi másfele változunk, nem értjük egymást

Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
és mögöttük marad, aki elfárad
nem látlak, előttem a füst meg a sötét
egy ordító tömeg áll közém és közéd

Most már értem, a reggel miért hoz mást
kiégnek a fénytől a képkockák
nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom

Te vagy a kiömlött italom, az elmúlás
az üres poharakon játszó, monoton fejzúgás
a hamisan bújtató romkocsma homálya
a legdrágább lakhely, a hiány előszobája
a realitás hazadob, csak ezzel az a gond
hogy én lettem az egyik nálam hagyott kacatod
hogy az én fejemben mindig máshogy van
és nem úgy cselekszel, ahogy rég megálmodtam
most előre futnék, de felkap a szél szemből
letépi hazugságaim az évekről
meghátrálnék, de nem csaphatom be magam
megállnék, de fájna, hogy így feladtam

Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
és mögöttük marad, aki elfárad
nem látlak, előttem a füst meg a sötét
egy ordító tömeg áll közém és közéd

Most már értem, a reggel miért hoz mást
kiégnek a fénytől a képkockák
nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom

Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna
az özönvíz utáni utolsó bárka
a kába múlt, a bánat, a gyönyör
a bámult szembogár, az arcon a gödör
a ráncok, miket az idő berajzol
összefirkál, mikor kidőlve alszom
és hideg zuhanyként kelt a gondolat
mi van, ha sose leszek annál boldogabb

A Te meséd

A Te mesédben nincs tanulság
A Te mesédben nincs hazugság
Csak ropog a hó a talpam alatt
Fél kísértetváros füstjét szívom
Fáj a fejem kissé és süt a nap

Délelőtt a tizedik hatványon
Ezer tükörrel körbefalazva

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

Valahol itt kell lennie mindig
Karnyújtásnyira Kínában vagy a Blahán
Égő szivar vagy parfümillat - valamit mindig itt hagy
Hogy tovább csüngjek hallhatatlan szaván

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

Egy szép napon majd megszokod,
Hogy olyan vagy, amilyennek látnak
Nincsen ruhája annak,
Aki tudja, hogy már közel járhat
És odaérni nem lehet...

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

One Way Or Another

One way or another I'm gonna find ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna win ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna see ya
I'm gonna meetcha meetcha meetcha meetcha
One day, maybe next week
I'm gonna meetcha, I'm gonna meetcha, I'll meetcha
I will drive past your house
And if the lights are all down
I'll see who's around

One way or another I'm gonna find ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna win ya
I'll getcha, I'll getcha
One way or another I'm gonna see ya
I'm gonna meetcha meetcha meetcha meetcha
One day, maybe next week
I'm gonna meetcha, I'll meetcha

And if the lights are all out
I'll follow your bus downtown
See who's hanging out

One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna give you the slip, a slip of the lip or another
I'm gonna lose ya, I'm gonna trick ya, I'll trick ya
One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna trick ya trick ya trick ya trick ya
One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna give you the slip

I'll walk down the mall
Stand over by the wall
Where I can see it all
Find out who ya call
Lead you to the supermarket checkout
Some specials and rat food, get lost in the crowd

One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)
One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)
One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)

Minden álmomban

Kedves Irén, így folytatom…

Azért írok néked itt levelet,
Mert múlt éjszaka álmodtam Teveled,
A másfél szobás lakásban, ahol lakom,
Sötétségben, kinyúlt testtel, tátott szájjal, vakon.

Nagy, kavargó álomképek között,
(Nagy, kavargó álomképek között,)
Az arcod négyszer elémbe jött.
(Elémbe jött.)
Az arcod láttam tegnap éjjel, Irén,
S négyszer súgtad: Fivérem, én
Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,
(Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,)
S én hozzád szólok négyszer belül
(Négyszer belül)
Négyszer egy nap rád gondolok,
Bárhol vagyok, bárhol vagyok.

Nekiszegeztem én a kérdést, hogy szeretsz,
Nekiszegeztem én a kikötőben,
Ahol indultam én Dél-Afrika felé,
Úgy fél négy felé, mikor a nap forró,
Indul a hajó.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Őszes férfi, sapkáján aranysáv,
Nyári délután indulás előtt,
Most ez vagyok én, s a másik az Te vagy.
Ami történt még itt, azt feledés fedi.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.

Te segítesz, ha meggyújtom a lámpát,
Ébredés után még egy kicsit
Itt maradsz velem, mielőtt elfelejtenélek,
Elfelejtelek, majd váratlanul
És egy másik helyen találom magam,
Az a fogoly vagyok, számom 307,
Aki megszökik, s üldözőit egy kis utcában lerázza,
Csenget egy helyen, s Te nyitsz rá ajtót.
Jössz megint velem, de ezúttal sötét van,
Lépteink alatt ropog a kavics,
És egy kastély felé, ami úgyszintén sötét,
Csak a másodikon látni lámpát,
Amin függ a szemünk, míg az óvatos cipők
Csak az utat lesik, úgy megyünk ott.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Fogoly vagyok, éppen most szökésben,
Csöngetek, s Te nyitsz ajtót nekem.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz...

Alízóta

Megyek most az úton, látod dagasztóban élek.
Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz.
Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet.
Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek.

Tapasztalatlan álom azt hiszi nem ébredek a délre
Már kifordított magamból minden amit kértek tőlem.
Most: Segítség!- segített, aztán harapok a lécre,
Amit a számba dugott egy ismerős, aki a barátjától kérte.

Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.

Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.

Ez számtani megírott képlet, hogy az arcom szakad a szélben,
Mert a súlyomból annyit veszítek, amennyi épp aznap a mérgem.
Jön lábam, látod, tedd oda, itt a másik, nézz oda, tétova.
Én nem így vagyok részeg, csak hát mutogatok a Holdra

Itt nem tartozik hozzám, de ott ismerős lehetnék,
Hisz a senki fiát a senki földjén senki nem keresné.
Most már fölkelhetek innét, ez a tükör nem az én képem,
Az az égről néz a földre, ez meg a földről néz az égre.

Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.

Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.

Apám a vadludakkal

A másik szobában senki van csöndet csinál,
elszökik a napfény, mászik a ház falán,
anyám a konyhában a boldogságot főzi,
apám a kertben felszállásra vár……

Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

Gyökeret vernek a repedések a falakba, nézd, itt
fércelt álmaim szakadtan csüngnek alá,
megsárgult képeink maradtak a kamrában, érik,
anyám a családfán a kilátásra vár.

Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

A nyári boldogság biciklin, a határban érzi,
elmúlt időknek füstös illatát,
ahogy a vázon utazunk, az apám meg én,
beszőtte az emlék, mint kiadó pókszál szobát.

Várjatok ti éberek mindjárt kelek én is,
addig maradok álmomban, cirkuszban zenélni,
ahol a fűrészporos égen apám a ludakat nézi,
a szárnyas had elejére most már magát idézi,
és azt mondja: aludj nyugodtan, erre senki se jár.

Menetszél

Menetszélbe beletartom az arcomat
nagyon fejlett országon át visz a vonat
egy még fejlettebb országban egy nő is beszáll
menetszélben az arcába úszik a sál

Egy nagyon fejlett régióba igyekezik
egy nagyon fontos dolog miatt szeretkezik
majd de most csak kinéz az üvegre lehel
nem érkeznék úgy meg ahogy neki meg kell

Nagyon fontos dolgom van én messze megyek
eltűnnek a legelők jönnek a hegyek
nagyon fejlett kistérségben konferenciát
rendeznek a semmiről van-e semmi

Én pedig egy halott vagyok nagyon halott
mondtam jövök szakérteni csak adjatok
egy nagyon fejlett országból egy jól fejlett nőt
azzal demonstrálom majd a múló időt

Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek.

Ahonnan jöttél elillan,
Amerre tartasz sehol még.
Az élet a kettő között van,
A Sors furfangos ajándék.
Születsz, hogy mesés álmokat építs
De inkább leépülsz.
Ott állsz egy sorban feladni
Belehalni készülsz.

Szeretlek, bármit tehetnél,
Szeretlek-másképp mondani.
Nem lehet. Nem is tudom miért,
szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké.
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Születsz, hogy tanulj, amíg lehet.
Felnősz, azt mondod, hogy te már,
Túl vagy majdnem mindenen,
Rád már nem sok dolog vár.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké
Végül megszépül…

Már megint hülye vagy,
Én meg úgy szeretlek,
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Dézsma

Padlástól tornácig teli veled.
A homlok redőitől
a talp hámozott húsáig. Csordultig teli.
Hiányod a test hetedik napja.

Dézsmája, nem jutalma a teremtésnek.
Mint a kutyatej, fehéren gyöngyözik a verejték.
A vérben bénító, kósza áram,
zsinóron vonyító erő.

A bőr lidércek csipkeverése:
ahogy készül, foszlik is belé;
hiányod a hetedik nap,
dézsmája, nem jutalma a teremtésnek!

Padlástól tornácig teli veled.
Minden porció vámodra vár.
a lehelet nyers tömjén-ködje,
a gyomor alján sercegő avar.

Húsz év múlva

Nem szól a dal, szomorú, csendes este van
Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól,
hallgatunk
Az éj is csendesebb, gyertek üljünk közelebb
Ez a búcsú éjszakánk, szóljon a dal hozzád, jóbarát

Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
De hosszú még az út és közben valamit tenni kell
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk

Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk
Minket bántott a fény, az is, hogy elhagyjuk egymást
Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán
Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át

Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
De hosszú még az út és közben valamit tenni kell
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk

Hétköznapi

Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé....

Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül,
csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül,
aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék
színű ábrándokat, fehér bárányokat,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé....

Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér,
és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén,
aztán napokig felém se néz, papírhajókon él,
majd elhozza lopott kincseit, a pillantásodért.

Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk.

Suis mon sillage et penches ton visage
Vois mon naufrage atteignant ton rivage

Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons
Celles qui dessinent mes plus folles déraisons
Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons
Celles qui dessinent mes plus folles déraisons

És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé a kezem s kezed közé....
És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé a kezem s kezed közé...

Éjszaka

Már éjfél múlt, a bár sötét
Felteszed a lemezt, hogy nincs elég
Tőlem most messze jársz
Behunyom a szemem míg rám találsz
Dobd el már a méla bút
Kapj el végre, unom a háborút

Nincs túl késő most is várok rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szám-ra a szád

Már nem hatsz rám a szó világ
Hiába is csavarod nem jön át
Csillagfény és szórt szirom
Tudod jól, hogy nem erről álmodom
Nézz már rám, a hold borús
Vedd már végre észre, ég a rúzs

Nincs túl késő most is várok rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szám-ra a szád

Nincs túl késő most is várok még rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szád
Nincs túl késő most is várok rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szám-ra a szád

Nincs túl késő most is várok még rád, rád
Hagy úgy mindent nem kell más csak a szád

Valami kell

Odakint bőgnek a szarvasok,
én még mindig őz vagyok.
- Mennék, ha hívnál - mondja nekem.
Én nem tudom,
hogy milyen lesz a holnapom.
Nap jön, nap megy.

Szerelmesnek lenni
olyan, mint egy álom,
amiben a rókát
forgatják nyárson.

Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
De reggel menj el!

Tépik egymást a farkasok,
üldöznek démonok.
Baj van az agyban.

Megmenthet-e a Biblia,
ha így rángat a kémia?
Szem, láb, arc, haj.

A tökéletes ember
olyan, mint egy álom:
szemében rózsák,
a szíve meg bársony.

Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
De reggel menj el!

Szerelmesnek lenni
olyan, mint egy álom,
amiben a rókát
forgatják nyárson.

Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
Valami kell ma éjjel,
De reggel menj el!

Ami elhasadt

És akkor összeroskadsz megint vele,
mikor hited szerint vagy a legerősebb éppen,
s míg kémleled, hogy szerinte vagy szerinted-e,
addig tűröd, mint a ludak, hogy remegésig tépjen
nagyapádtól örökölted, jelnek, ezt a kort,
hogy nyavalya a baj, így holt-idő a reszketés,
ami elhasadt, hitted, az pedánsan összeforrt,
ugyan nincsenek kapcsok, helyek, rendek és
a kedvek is csak vannak, mint egy halom sóder,
de nincs sem ömleny, sem vérrög már legbelül,
nyugton bőrözik a pörkölt, s egy nagyon jó jel:
a galambdúcnál egy denevérszárny megfeszül,
és ekkor mégis összeroskadsz vele,
pedig hited szerint vagy a legerősebb éppen,
mint egy áztató tó kenderfoltos jege,
elrepedsz vonalban, majd lassan ezerféleképpen.

Nincs menedék

Mikor a nap leszállt a hegy mögött,
A szívembe bánat költözött és fájt, úgy fájt.
A városban a fények kigyúltak,
A csend katonái visszavonultak hozzám.
Az utcákat jártam a titkot keresve,
És vártam, hogy legyőzzön végre az este már.
Tudtam, hogy ennek is vége lesz egyszer,
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver,
És nem kell már a nyár.

Aranyba foglalt minket az idő,
De inkább kéne már egy igazi nő, egy igazi lány.
Éjjel az vágyak mind elhulltak,
Az álmok az agyból kiszabadultak hozzám.
Rohad a hús és ma elhal a vágy,
Egyedül, mégis egyedül vagyok,
Arccal a falnak fordulok és megyek tovább,
De csak a semmi vár.

(Most csak) Nézem a holdat, az alkohol forgat.
Ott van a testem, nincs, ami fáj.
Tízezer álom az álomhatáron,
Nincsenek órák és nincs akadály.
A halál nem él, mégis visszatér,
Mint a nyár után hozzám az igazi tél.

Fogynak az órák, nincsen elég,
Nézem a holdat, nincs menedék.
Tízezer álom, tízezer év.
Hiába minden, mert nincsen
Elég menedék nekem,
Hogy most kell vesztenem,
Nem elég nekem semmi sem
Kedvesem.

(Ember a földön és ember az égben.
Aranyba foglalt minket az idő.
Istent hívja, de mind a sötétben vár,
De inkább kéne már egy igazi nő, egy igazi lány.
Túl sok a fény és túl sok az eszme.
Éjjel a vágyak mind elhulltak,
Jézus tudta, de ő már messze jár.)

Az álmok az agyból kiszabadultak hozzám,
És ha fáj a szív, majd nélküle élek tovább.
Ha százezerből senki se tudja,
Senki se érti, hogy nem bírom már,
Nem bírhatom tovább.

Semmi sem véletlen

Ez csak egy tévedés volt,
Csak egy durva játék,
Ez csak egy félreértés,
Csak egy elkésett ajándék.

Sok volt a véletlen,
Semmit sem értettem.
Ebben az életben,
Sok volt a véletlen.

Acélgolyó a szívben,
Az élet még egy pillanat.
Kiestem a lendületből,
Hogy láthassam végre az arcodat.

Ebben az életben
Semmit sem értettem,
Semmit sem éreztem
Ebben az életben.

Eltűntem váratlan,
De nem voltam ártatlan,
Ebben a városban,
Ebben az álomban.

És most a hajnalt várom,
Amikor nem vigyáznak rád.
Eljövök én is érted,
Úgy, ahogy te is elhagytál.

Ebben a városban,
Ebben az életben,
Ebben az álomban
Semmi sem véletlen.

Közelebb

Hol vagy most élet, türelem?
Bennem van részed, figyelem,
Nincs is talán nagy távolság.
Csak a lényeg kúszik füveken,
Nem látják félszeg szemeken.
Kezembe ránc: jósolt tudás.
Két karba öltve nem szeret
Mozdulni éles köveken.

Sós ízű vágy, megvág a szád.
Egy madár a karja, tereken
Lökdös, de nem jut közelebb:
Áldatlan társ, ködben futás.
Itt vagy most élet, tipikus,
Nem vagy most hozzám kritikus
Megfestett fény tájkép elé

Hol vagy most élet, szerelem?
Elviszlek éles síneken
Hol vagy boldogság, türelem?
Mért nem jössz néha közelebb?
Hol vagy most másik kezeken?
Ki vitt el szép kis idegen?
Hol vagy most sírás üresen?
Mért nem jössz néha közelebb?

Itt vagy most élet, tipikus,

Nem vagy most hozzám kritikus.

Csak a lényeg kúszik füveken,

Nem látják félszeg szemeken.

Két karba öltve nem szeret

Mozdulni éles köveken...

Dadog

Ha nem szólsz hozzám, azt remélem
nem mondok neked olyat, én se
a szavak mind úgy tapadnak hozzám,
ahogy a levelek ősszel a kerítésre.

Úgy hiszed, hogy csak velem lehetsz boldog
én meg sokszor úgy, hogy csak veled nem
pedig, ahogy most állnak a dolgok
arra vártam egész életemben.

Dadog dadog dadog dadog azt mondja
ne-e ne-e ne-e ne-e ne-e
elmennék most már egy másik helyre szóval
nem-e lehetne-e?

Az én tengeremen csak egy hajó van
és ott úszik a víz bárhogy is dobálja
és ha nagy ritkán csendesség van
azt mondja, hogy az az ő boldogsága.

Dadog dadog dadog dadog azt mondja
ne-e ne-e ne-e ne-e ne-e
elmennék most már egy másik helyre szóval
nem-e lehetne-e?

lesz majd egyszer

lesz majd egyszer egy ablakom, amin benéz a táj
nagy kaland lesz nem menni onnan sehova már
minden reggel kifesteném, el se raknám a pemzlit
'otthon'-nak hívnám, mert így még nem hívtam semmit

lesz majd egyszer egy kartondoboz miben az álmaim tartom
abból rakunk tüzet, ha a cuccát behordta az alkony
nem lesz tévénk egymás arcán nézzük hogy táncol a fény
közelebb jönnek a hegyek és végre közelebb jönnék én, jönnék én

jól áll nekem az élet

meztelen, gondtalan, néha már fáj
jó lenne, ha értené az esztelen világ
lassan majd megszokod, de az még kicsit furcsa,
hogy a tegnap dallama ugyanúgy szól ma

mert
jól áll nekem az élet
meg ez a túl lazára vett felöltő
csak beszámolom a négyet
de nem lesz egyszerű keringő

nem munka, de nem könnyű egy életforma
de muszáj lesz feltennem az i-t a pontra
és ha közeledik egy új hatás
elsodor majd mindenki mást

szólok, hogy lásd:
jól áll nekem az élet
meg ez a túl lazára vett felöltő
csak beszámolom a négyet
de nem lesz egyszerű keringő

Szinopszis

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
-- eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?

Ahogy elképzeltem

És most már azt sem bánom, hogy nincsen semmi úgy
Az ég mérges volt, a lány nevet
Az ég nem látta, mégis helyet kínált neki az ég alatt
A lány úgy döntött, hogy itt marad

Újra hasznosul minden darab,
Te is másból állsz, benned ragadt
Ko Kosok repes, spájz vagy, válogat
Benned sok tahó, meg sok áldozat

És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy

Káromkodj, az semmit sem ér
Feldobott kő, megdoblak kenyér
Egyetlen vagy, én egyedül vagyok
Te egyedül vagy, egyetlen vagyok

És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
Ahogy elképzeltem
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy
És most már azt sem bánom,hogy nincsen semmi úgy

narancsország

repül alattam a szőnyeg
minden egy hatalmas árok
titkos utakon érkezem
távoli földrészen járok
látom hogy felismerlek
kétfelé száll az énem
jó, jó
hogy két helyen lehetek
s gyorsabb vagyok mint
az érzékem
így győzöm hát le saját magam
de félek meghasad az agyam
így győzöm hát le saját magam
de félek meghasad az agyam

megismersz
kettőhöz úgy beszélsz
mint egyhez s két felemet
híd köti össze
s a híd közepén ott
az üzenet a híd közepén
vár az üzenet, hogy
narancsország narancsligetek
narancsország narancsligetek

Csipogó

Nem is értem, hogy nem telik az idő,
Vártam, de csak nem múlik el a múlt,
Körülöttem a réges-régi kör,
Cipelem tovább, ha már így alakult,
Köd alattam a kockás háztetők,
A sebeimnek a csípős szembe szél,
A tenyeremben a hullócsillagom,
te veszni hagynád a semmiért,
nem is értem, mért nem menekülök el,
ha megígértem, hogyhogy nem alakulok át?
a füleimnek a csípős szél fütyül,
a fogaim közt száraz szalmaszál,
köd előttem a réges-régi út,
sose vívtam a széllel háborút,
ha kopogott én mentem vele tovább,
síneken kerítéseken át.

a fogaim közt réges-régi szó,
a szavaimtól szótlan házfalak,
köd alattam kockás háztetők,
mosolyokból épült kőalak,
a tenyeremben a hullócsillagom,
hunyorító durcás kismadár,
csipogó kis sápadt angyal,
nézd, egy angyal ott tollak nélkül is
elszáll mert túl közel hajoltál,
elszáll mert hangosan pofáztál,
elszáll, mert túl sokat beszéltél,
ott száll, nézd, ott száll,
mért nem szól hozzám?
mondom, mert túl közel hajoltál,
mért nem szól már rám?

a közelemben a réges-régi út
sose bírtam a széllel a háborút
ha befejezted engedd magad
nézd, egy akkord válasz nélkül
ne

How You Remind Me

Never made it as a wise man
I couldn't cut it as a poor man stealing
Tired of living like a blind man
I'm sick of sight without a sense of feeling

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

It's not like you didn't know that
I said I loved you and I swear I still do
And it must have been so bad
'Cause living with me must have damn near killed you

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

This is how you remind me
This is how you remind me of what I really am

It's not like you to say sorry
I was waiting on a different story
This time I'm mistaken
For handing you, a heart worth breaking

And I've been wrong, I've been down
And been to the bottom of every bottle
These five words in my head
Scream "are we having fun yet?"

Are we having fun yet?

mindenki függ

felébredtem, kettőt láttam, a tükörképemet a falhoz vágtam
fürdőt vettem, fogat mostam, vécén ültem, gitároztam
és vártam
hétvégenként hatkor keltem, a padlót mostam, az ételt mertem
és eltanultam az összes dumád és láttam rajtad az egyenruhád
és vártam
rád vártam, tudod mindenki függ valamitől
mindenki függ valamitől
tudod hogy mindenki függ
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, úgy ahogy én is
az érettségik, a fehér blúzok, a boros-kólák, a vodka-dzsúzok
a kövér lányok kényeztettek, sosem láttam náluk szebbet, vártam
rád vártam, hogy álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, ahogy én is rólad
álmodj rólam, úgy ahogy én is
mindenki függ valamitől
mindenki függ valamitől
tudod hogy mindenki függ

Csillaghullás

Édenkert ez, élmény lesz ma
Felhőmentes a pokróc bár
Dőlj hátra, a comb egy párna
Jól áll neked a száj-fűszál
Nincs kérdés, győztél nálam
Sok nyíl volt, de a tied talált

Nyár van, nyár
Nincs más vágy
Minden meg van végre
Rég várt rész a mában lét
Minden csillag szőke
Nézz csak rám
Nincs több: „majd”
Minden el van döntve
Érezz rá, most kell, lépj
Amíg az éj görbe
Készítsük ki a csendbohócot
Szellemváros, nincs alvás
Talpgyújtó a forró aszfalt
Start a tetőre, nincs portás
Nézz fel a csillagtálra
Aztán rám! Itt senki se lát

Fehér hold

Lassan elsötétül már a táj,
a fák mögött a nap egy percet vár,
búcsút intek én is, mint az árny,
hosszú éjjel vár még rám.

Távol vagyok rég a várostól,
a nyári éjben járok valahol.
A holdvilág is halkan velem lép,
minden olyan, mint egy álomkép.

Hófehér hold mesélj nekem,
kísérj el engem, ó-ó!
Hófehér hold mesélj nekem,
maradj velem, ó-ó!
Segíts nekem! Mutass utat!
Hosszú az éj, míg rám virrad,
hófehér hold, várnak már rám
túl az éjszakán.

Az úton ébren tart egy gondolat,
a szívem kedvesemhez elszalad.
Vár ő engem minden éjszakán,
érzem, szerelemmel gondol rám.

Lassan reggel ébred már a táj,
a fák mögött a nap egy percet vár.
Búcsút int a fehér hold nekem,
hív a város és a kedvesem.

vége van

gyere ágy, csak hosszan feküdj alám
nincs erőm, dobd le rólam a ruhám
ringass tovább, elszédülök, hogyha állsz
vagy tarts ébren inkább, hadd zuhanjak tovább

vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el

rám ül a másnap, fejemben felhős az ég
nem látok ki, szürkébe fordul a kék
gyere út, induljunk messzire el
a szívem már gyógyul, a lábam most útra kel

vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el

én csak meghaltam, de te nem is éltél soha
kicsit meghaltam, de te nem is éltél soha
vége van, ennek most vége van
vége van, vége van, vége van
szívem úgy robban fel, hogy abból más indul el
szívem úgy robban fel, új hajnal, új nap jön el

Álmatlanság

Kint már sárga este van
A fény gyorsan zuhan
A kilátás eláll lassan
Nem néz ma már senki rám
A tekintethiány
Este megszokott program

Néhány lux, és éjjel lesz
Minden mozgás búcsút vesz
Még ég a gép. Ugye, írsz ma még?
A falszomszéd alszik már
Kiposztolva az elmúlt nyár
Úgy vártalak, de te másba vagy

A holnap nagyon messze van
Elhagytam magam
Pillantástalan hagytál
Ez a vágy lassan múlik el
Nincs más, aki érdekel
De ezt nem tudod már meg sosem

Tegnapután

Ami nincs, az nem hiányzik
Ami van az mind törött.
Csöpög a csap, bele a csendbe,
A nap még asztal fölött.

Jeltelen fut át rajtam
Az ócska délután.
Alacsony hangulat van,
Nincs már rég csók csatám.

Fénytelen viharos csend van bent
Szüntelen, amióta elmentél.

Amióta elmentél.

Gomolygó gondolatköd
Vagy ma már csupán.
Dologtalan vasárnap van,
Nem vár épp senki rám.

A padlón fekszem ébren,
Kint a nyílt homály.
Felborult pohár a kézben,
nincs későn nincs korán.

Fénytelen viharos csend van bent
Szüntelen amióta elmentél.
Fénytelen viharos csend van bent
Szüntelen amióta elmentél.

Amióta elmentél.

High Hopes

Beyond the horizon of the place we lived when we were young
In a world of magnets and miracles
Our thoughts strayed constantly and without boundary
The ringing of the division bell had begun

Along the long road and on down to the causeway
Do they still LIVE there by the cut

There was a ragged band that followed in our footsteps
Running before time took our dreams away
Leaving the myriad small creatures trying to tie us to the ground
To a life consumed by slow decay

The grass was greener
The light was brighter
With friends surrounded
The nights of wonder

Looking beyond the embers of bridges glowing behind us
To a glimpse of how green it was on the other side
Steps taken forwards but sleepwalking back again
Dragged by the force of some inner tide

At a higher altitude with flag unfurled
We reached the dizzy heights of that dreamed up world

Encumbered forever by desire and ambition
There's a hunger still unsatisfied
Our weary eyes still stray to the horizon
Though down this road we've been so many times

The grass was greener
The light was brighter
The taste was sweeter
The nights of wonder
With friends surrounded
The dawn mist glowing
The water flowing
The endless river

Forever and ever

Városember

Emberbe városok.
Városba emberek.
Minden utcát ismerek.
Ismerek.
Ismerek.

Emberbe városok.
Belőlem költöznek.
Úgy mennek el, hogy
Új lakók nem jönnek.
Nem jönnek.
Nem jönnek.

Városba emberek.
Többé már nem laknak.
Pakolok én is és itt hagylak.
Itt hagylak.
Itt hagylak.

Álmokba ragad a nagy élet.
Én sose éltem akkorába,
Hogy azt kéne most beletömni,
Más vánkosába

szerinted?

legelőször is alaposabban szemügyre vettem, ahogyan általában bárkit, akit az életemtől elirigyeltem
a kitaposott utamat, amikor a bozótért otthagytam, csak azért tettem, hogy azt is ugyanolyan ösvénnyé tapossam, hogy ne mondhassa többet már rá senki se azt,hogy járatlan
a botomat a földjébe mikor legelőször beleszúrtam
hallanod kellett volna, mikor azt hazudta élvezte
rájöttél? kérdezte
na végre
nincs olyan, akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan, aki vissza ne merne kérdezni, elege ne lenne abból, mikor a szemeken már látszik mennyire szeretik nézni az arcod, amikor felkelsz és azt mondod:
takarodjanak a házadból
felkelsz, azt mondod ne tekeregjenek a véredben
takarodjanak a hátadból, ne tekeregjenek a véredben
ne vigyenek innen sehova téged, hagyjanak csak az életben
ha neveltek engem valahogyan, egymagamnak neveltek
ha tehettek értem valamit, a legtöbb, amit megtettek, hogy megpróbáltak rávenni a lehető, szerintük legjobbra, de közben úgy beszéltek rólam, mint ha ott se lettem volna
mégis, élveztem ott lenni veletek, minden egyes alkalommal
elmondtam mennyire nagyon nem akarom, hogy hazavigyetek
az álmomban is álmodtam
elaludtam az álmomban
az alvókámat bízd csak rám
a tieiddel ébren van
feleselni látom őket, egymástól izgatottan
egymástól izgatottak
a szemetekkel láthatóan egyetértenek abban, hogy ebben az elbaszott egy állapotban egymással jóba, jobban,
ha belefeszülnek se nem lehetnek
de mind közül, a legokosabb az volt, akinek a végére sikerült veled valahogyan végül mégiscsak megetetni, hogy te jobban érted azt is, amire ő tanított téged
ez egy szembogárnyi bolygó,
itt magadon kívül téged
meg nem találhat élet
meg nem találhat élet
ez egy szembogárnyi bolygó,
magadon kívül téged
meg nem találhat élet
senki nem üldöz téged
senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged
senki nem üldöz téged magadon kívül
senki nem üldöz téged
senki nem üldöz téged magadon kívül
nem
nincs olyan, akinek a lábain ne állna valaki
nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát
nincs olyan, aki vissza ne merne kérdezni, elege ne lenne abból, mikor a szemeken már látszik
mennyire szeretik nézni az arcod, mikor felkelsz és azt mondod: áááá
felkelsz és azt mondod: áááá
felkelsz és azt mondod: óóóó
lalalala
látom, ahogyan beszélnek
hallom ahogyan bámulnak
a szemeimmel nem hallok
a füleim meg kápráznak
hallom, ahogyan megnéznek
látom amiket kérdeznek
de a füleimmel nem látok
a szemeim erre süketek
de tényleg
mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?
mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?
téged kérdezlek
mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?
mondd már meg
mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?
szerinted?

Romolj meg!

Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Hiába élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén!
Sikíts, karmolj, remeg a testem.
Repülni szeretnék, de az ágyamon fekszem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom...

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Rendőrlány

Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Rendőrlány
Rendőrlány
Rendőr-rendőr-rendőr-rendőrlány
Lány
Lány

Az egyikben ott

Rám húzódik az ég
A fejemre jön egy felhő
Alám fut egy hajó

Aztán meg gyűrnek össze
És hajtogat félbe
Valami ügyes hajtogató

Most vízszintben vagy újra
A harcokat megint eltartja
Ez a nemtörődömség

Hogy végülis ez az egész
Csak valami húzható
És nem is fontos súly

Mindig viszem és elhagyom
Mindig szorít
Hát szabom az órát perccé
A percet meg szikrává kovácsolom

Mekkora a része
A világnak amiről
Mindenki tud

És mekkora a másik rész
A másik, amiről meg
Amiről meg senki se tud

Az egyikben ott vagy
Az egyikben ott

Free Love

If you’ve been hiding from love
If you’ve been hiding from love
I can understand where you’re coming from
I can understand where you’re coming from

If you’ve suffered enough
If you’ve suffered enough
I can understand what you’re thinking of
I can see the pain that you’re frightened of

And I’m only here
To bring you free love
Let’s make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

I’ve been running like you
I’ve been running like you
Now you understand why I’m running scared
Now you understand why I’m running scared

I’ve been searching for truth
I’ve been searching for truth
And I haven’t been getting anywhere
No I haven’t been getting anywhere

And I’m only here
To bring you free love
Let’s make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

Hey girl
You’ve got to take this moment
Then let it slip away
Let go of complicated feelings
Then there’s no price to pay

We’ve been running from love
We’ve been running from love
And we don’t know what we’re doing here
No we don’t know what we’re doing here

We’re only here
Sharing our free love
Let’s make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

Én leszek minden

Kinek kell itt valóság?
Épp elégszer láttuk már.
Miénk volt a mennyország,
Mit mindenki bán.

Láttam ahogy a szép hajad hogy fújja szél,
Én voltam a láng, s te voltál a fény.
Mert akkor még egy volt minden gondolatunk,
Mondd hogy idáig hogy juthattunk?

Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!

Talán jobb így, nem tudom.
Talán ezt is álmodom.
Mit is mondhatnék neked ezek után?

Láttam ahogy a szép hajad hogy fújja szél,
Én voltam a láng, s te voltál a fény.
Igen, akkor még egy volt minden gondolatunk.
Mondd hogy idáig hogy juthattunk?

Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!

Úgy leszünk, mint föld és az ég.
Úgy leszünk, mint tűz és a jég.
Itt leszek, ha felkel a nap, hogy vigyázzak rád!

Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!
Kérd és én leszek minden!
Te csak kérd, hogy én legyek újra és senki más!

Magasban

Mindig így volt
Mindig így is lesz
A rövidet húzod
És mindig vége
Ez nem fair - mondod
Miért nem más?
Mert te mindig a magasba vágysz

Próbáltad már párszor
Jobbal, szebbel, aztán
Érezted, hogy mégsincs
Minden rendben (tudom)
Nem lett könnyebb semmi sem
Mert még mindig a magasba vágysz
Mert még mindig a magasba vágysz

Egyedül mész
Üresen állsz
Mert csak várod, hogy valaki a szívedbe belelát

Egyedül mész
Üresen állsz
Mert csak várod, hogy valaki majd egyszer a szívedbe lát

Mától más lesz
Hidd el kérlek
Együtt lépjük át majd a
Szürkeséget
Engedj el mindent
Ami fájt
Mától újra a magasban szállsz
Mától újra a magasban szállsz

Egyedül mész
Üresen állsz
Mert csak várod, hogy valaki a szívedbe belelát

Egyedül mész
Üresen állsz
Mert csak várod, hogy valaki majd egyszer a szívedbe lát

Belelát... Oh, oh
Kit mindig vártál...
Szívedbe lát... Lát...

Lángolj és égj el

Lángolj kicsi lány, lángolj és égj el.
Lángol a világ, szemünkben a félelem.
Ha kérdezed, ha kérdezed, mi a baj,
Ha válaszolsz, a válaszod megzavar.
Sétálj, ez a dolgod, a városon át körbe-körbe,
Csodálkozz, és hatódj meg néha,
És gyakran nézz a tükörbe!
Olvass, de csak komoly könyveket,
Ha eljön a tél korcsolyázz,
Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen,
És mindig vedd fel a szebbik ruhád
Szeress, legalább úgy ahogy engem,
Szeress valaki mást!

De soha ne gondolj rám!
Soha ne gondolj rám!
Soha ne gondolj rám!
Soha ne gondolj rám!
Lángolj!

Birthday

This world they show on CNN
Just does not work for me
Terrorists and global crisis
Dead fish in the sea

Fake solutions air pollution
They privatised the space
Atombombs grow
Police should know
Politicians face

I pray the lord to save them all;
They had no time to pray
I pray the lord to save them all
'Cause I don’t care today...
'
...You know why?

'Cause it’s my birthday
And I’m funky
I’m gonna rock the shit out of this party
I’m gonna drink,
Then I throw up
I’m gonna stare into your pretty pretty eyes
I’m gonna dance so silly silly
Wawe my chilly willy
Shock your shaker honey
Hold me tight
I’m gonna dance like never before
Split my blood on the floor
Shoot my mind off
And hold me tight

The message of the radio
Scares me out the space
Reptilians they eat your friends
You better run away

Fake solutions air pollution
They privatised the space
Atombombs grow
Police should know
Politicians face

’Cause it’s my birthday....

Ilyen a valóságban nincsen

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Félek, hogyha feltalálod azt a fajta
Gépet, ami feléd lépked, az én leszek.
Jobb, ha elvarázsolsz, mert különben
Durva lesz, ha ébredek,
És ha elveszett a képzelet,
Nyisd ki mind a két szemed
Csak, hogy észrevedd!

Ó, ilyenek is élnek a házban...
Ó, ilyenek is élnek a házban...

Mostanában este már jobb, de te
Ne tegyél úgy, mintha ismernél.
Kurvagyakran éjszakázom odakint a láthatárodon,
Mégsem tudom, merre ébredek.
Jobb, ha megtalálsz ott,
Láthatod, csak alvajárva térdelek,
Közben összetett a két kezem,
Mert csak akkor vétkezem, hogyha élvezem.

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!
Érted én, igen, a véremet adnám!

Ilyen a valóságban nincsen...
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak...

Ilyen a valóságban nincsen,
De most még ne ébressz fel!
Álmomban úgy csinálsz, ahogy Isten,
Akiért felégettem itt mindent magamban,
Hátha így megtalálom a kincset, amit kaptam,
Mert itt van az ideje annak, hogy a véremet adjam.

Mozdulj!

Meg ne kérdezd, hogy Hogy vagyok,
Tudod, hogy fogalmam sincsen,
És, hogyha lenne, az sem segítene
Sokat azt hiszem.
Ötven tonnás vasbeton kockák három centivel,
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire,
Jó messze el.

Ott állt a lány, és úgy nézett rám,
Mint aki tudja, hogy tudom,
Hogy mire gondol Ő
És Én is ugyanazt gondolom.
Orvostanhallgató volt, az biztos,
Tágabb értelemben véve.
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve:

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Nem lesz ez egy szimpla meccs,
Ezt éreztem már akkor,
Úgyhogy gyorsan megittam
Még hetet ugyanabból.
És bólogattam,
És megválogattam a szavaim, akár egy úr.
Az ágyában arra ébredtem,
Hogy a fülembe liheg vadul.

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van, csak itt bent a fejemben.

Elmondott ott mindennek,
Ezt nem idézném talán,
Később bocsánatot kért,
Hogy nem gondolta halál
Komolyan csak nekem olyan furcsa ez az egész,
Talán jobb is, hogyha most hazamész.

Mér’ vagy olyan ideges Kislány?
Csak nem valami elveszett?
Hangosabban! Nem hallom tisztán.
Komolyabban kéne venni már az életet!

Mozdulj, mozdulj, mint, ha lennél ember.
Nyögtem, hogy kössz nem, csak itt bent a fejemben.
Mozdulj, mozdulj, mint, ha élnél ember,
Mondtam, hogy az van csak itt bent a fejemben.

Soha még

Ma rám mosolygott végre a kedves szerencse,
Kiválasztott az élet a legjobb főszerepre.
Meg kell tanulnom most már a boldogság szövegét,
És a színdarab addig tart, míg az író közbe nem lép.

Szerencsés vagyok én, amiért ez mind az enyém!

Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Nincsen különleges okom a boldogságra,
Csak az, hogy kék az ég, zöld a fű, s a nap sárga.
Örülj te is velem most, mert minden olyan szép.
Még néhány perc és aztán a sok gond újra széttép.

Pedig én maradnék, amíg még szétkürtölhetném.

Hogy soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Szerencsés vagyok én, amiért ez mind az enyém,
Maradnék, amíg még szétkürtölhetném.

Hogy soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Szívemben az érzés egy dallamot dúdolt,
Minden nap egy új esély!
Soha még ennél szebb az élet nem volt,
Mindenhol csak ragyog a fény!
Valamit suttog még a végtelen égbolt,
Minden nap egy új esély!

Igen

Arcomon a tegnap, arcomon a múlt,
Kezemben a kezed, és nincs az a szó,
Szememben a bűnöd, szememben a jó,
Szememben a szíved és nincs az a szó,
Minden, amit érzel, így lehet enyém,
És megőrizlek, ez így jó,
Semmim nincs, csak a gondolataim,
És Te bennük élsz, ez így jó...

(Hallod)
Földről az égbe szállj,
És újra a Földre, hogy hazatalálj!
Előtted az élet, minden a Tiéd,
A Föld egy gyöngyszem az ég tenyerén.

Amit tőled kaptam, nem vehetik el,
Mondanám, de nincs az a szó,
Ami benned él és bennem a Tiéd,
Mondanám, de nincs az a szó,
Minden, ami Te vagy, így lehet enyém,
És megőrizlek, ez így jó,
Minden, ami vagyok, Neked köszönöm,
És biztosan tudom, így jó...

(Hallod)
Földről az égbe szállj,
És újra a Földre, hogy hazatalálj!
Előtted az élet, minden a Tiéd,
A Föld egy gyöngyszem az ég tenyerén.

Fekete a párna

Zárom az ajtót,
Nyitom a számat
Beveszek kettőt,
Becsukom a szemem.
Ágyastól fekszem be a ruhámba,
Párnákon loccsan széjjel a fejem.

Kopog a szomszéd, túl nagy a lárma
Sikítva ömlik fejemről a haj

Hullik a körmöm,
Szakad a szárnyam,
A szemfestéktől már fekete a párna
Száraz a nyelvem,
Nyirkos a lábam
A kulcscsontomat törte bele a zárba

Valaki babrál az ajtókilinccsel
Sikítva ömlik fejemről a haj,
Arcomba fúrja magát a párna
Kopog a szomszéd, de már nem zavar

Zárom az ajtót,
Nyitom a számat
Beveszek kettőt,
Becsukom a szemem

Ágyastól fekszem be a ruhámba
Párnákon loccsan széjjel a fejem
Valaki babrál az ajtókilinccsel
Sikítva ömlik fejemről a haj

Arcomba fúrja magát a párna
Kopog a szomszéd, de már nem zavar

jégtánc

kopog a csizmám
haza az utcán
valaki rám néz
te lehetsz az talán
akire várok
sose tudom meg

nem szólsz semmit
megszoktad, úgyse megy

sáros tűlevél
csorba járdaél
körben állsz, falak
nem talált hidak
ócska szív, hideg
nem él senkiben tél

csak tél
mond miért nem jöttél?!
gyúlj már új napfény!
törj szét, kérges bús jég!

kopog a léptem
megyek a ködben
éhes a szekrény
textilt kell egyen
veszek egy felsőt
hozzá egy blézert
amíg te nem vagy
kell egy kis új legyen

sáros tűlevél
senki nem beszél
körben állsz, falak
nem talált hidak
ócska szív, hideg
a múlt csupán nevek már

ez tél
mond miért nem jöttél?!
gyúlj fel új napfény!
nincs láz, se ébrenlét
kelts fel, ha megjönnél!

elzárt
egy hóörvény
törj szét, kérges bús jég!
törj szét, kérges bús jég!
törj szét, kérges bús jég!

Édes évek

Édes évek, hol vagytok ma már
Hova tűnt ez az álomkép
Elmúlt, vége, többé nem talál
Az idő, amikor gyerek voltam még

Mért tűnt el hirtelen
Még néha úgy fáj nekem
Fáj, mégsem sírok én
Vissza úgysem hozza senki
Menni kell csak, menni, menni

Édes évek hol vagytok ma már
Komolyabb szerep vár rám, új világ
Fények, árnyak, élet és halál
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát

Mért tűnt el hirtelen
Még néha úgy fáj nekem
Fáj, mégsem sírok én
Vissza úgysem hozza senki
Menni kell csak, menni, menni

Édes évek, hol vagytok ma már
Komolyabb szerep vár rám, új világ
Fények, árnyak, élet és halál
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát

A leányzó fekvése

ahogy elfogy a bánatpénz
s ahogy múlik a fáradtság
ugyanoda helyez az érkezés
mint az indulás

nem az igazat éljük át
hiszen ugyanúgy semmiség
ha a földünk pokoljárt
és ez a tény feltárt minket

ha a véred ellen mész
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy ne nagyon lépj rá

nehogy elszakadjon a szál
ami eltart magamtól
ahogy a tüdőm rúgkapál
ez nem olyan bíztató

bizony te vagy most az a ház
ahol elmulasztom a kórt
igen ideküldött a láz
és ez a folt nincs már többé

ha a véred ellen mész,
hogy nyernél teret már
ez a lány csak annyit kér
hogy használd de ésszel
és ha vérzel abból neki is adj
mert a kettő is csak egyekből áll
és erre nincs szó

Egy napra

Ami volt egyetlen pillanat.
Engedd el, engedj fel.

A múltnak vége, már ott marad,
és holnap - nem lesz holnap.

Törd szét a véget nem érő éjszakát.
Tépd szét, ami gúzsba köt, ne tűrj tovább.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.

Hol a láz, hol az önfeledt rombolás?
Hova tűnt az az éltető atomrobbanás?
Csak üres, gyümölcstelen héj maradt,
és mi felhőket kergetünk a szürke ég alatt.

Törd szét, ami elgyengít, ami eret vág.
Tépd szét a virágzó melankóliát.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.

Csak egy napra, csak erre a napra -
szétverni mindent darabokra.
Csak egy napra, csak erre a napra -
felizzani, és elégni hajnalra.

We All

I don’t wanna fight and I’ll be your star
I don’t wanna dream cause I’ll live my dreams
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

I don’t want no sight wanna be so blind
I just wanna scream , screamin’ out your name
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

We all, we all, we all live together
We all, we all, we all breathe together
We all, we all, we all love together
For me, you’re special and the life goes by

I don’t wanna run, run away so far
I don’t wanna hide, hide away my scar
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

I don’t want the sun with the moon collide
I don’t want the light, flashing damn so bright
I don’t want a heart that can fall apart
Just live my days

We all, we all, we all live together
We all, we all, we all breathe together
We all, we all, we all love together
For me, you’re special and the life goes by

Nem érlek el

Nem érlek el ezen a hajnalon
4 óra elmúlt, alszik a város
Magányos árnyak a tűzfalon

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Üres szobámban nem jön az álom
Sötéten néznek az ablakok
Olyan vagyok, mint a kóbor macska
Vadászok rád, míg meghalok!

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Hiába hívlak, hallgat a telefon
Nem érlek el ezen a hajnalon
4 óra elmúlt, alszik a város
Magányos árnyak a tűzfalon

Hidd el nekem, hogy az éjszakának
Nem lehet ellentmondani.
A vágynak nem lehet parancsolni,
Ebbe bele-bele-bele kell dögleni!

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el
Nem érlek el, nem érlek el

Nem érlek el

Az élet szép

Iszonyú HáBé volt
Elcsitultak a hangok
A padlón minden négyzetmétert
Bérbevettek az arcok
Nyomd el még
Az utsó királydekket
Ha körbenézel, látod, hogy ennek
A bulinak befellegzett
Gyere már
Nincs mitől félnünk
Szedd össze magad
És élvezd, hogy élünk!

Szabadság, szerelem!
Lógunk a Szigeten
A mának élünk
Mohón és hevesen
Lábunkban boogie van
Rázzuk a buliban
S az éjszakába kiáltjuk
Az élet szép!

Odakint pirkad rég
Lassan ébred a város
Ki éjjel legény, nappal lepény
Ezért vagy iszonyú álmos
Na gyere, indulj el!
Vonszold magad, kérlek!
A gyanús löttyöt a pohár alján
Mondd csak, kitől félted?
Gyere már
Nincs mitől félnünk
Szedd össze magad
És élvezd, hogy élünk!

Öltözz fel!

Hideg a paplan, rázza az álom.
Valaki hív fekszik, fekszik benne, úgy látom.
Mintha én lennék ott, számban kenyér, mellettem árok.
(Út)széli lányok mondják: Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Kisebesedik ajkad, annyira látom.
Benne jár a fényed. Olcsó, rúzsos álom,
És hideg a véred, de forró a lábnyom,
Ha elmész, majd kérlek: Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Maradjunk, csak Mi ketten!
Maradj a női testben!
Minden percem, rád minden csontom vár.
Maradj a tyúkketrecben!
A szívem nem lesz csendben.
Öltözz fel, ha vársz!

Nekem feszül a térded, vérembe gázol.
Búzamező háta, meghajlik a sok sártól.
Amit nem így akartam, de mégis itt fekszel,
Mellettem egy árok. Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Bennem alszik az élet, benned az álom.
Mindegy mire gondolsz, úgyis kitalálod, magaddal játszol,
És te nyertél, vagy csak én futok messzebb
Mellettem egy árok. Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!
Öltözz fel!

Maradjunk, csak Mi ketten!
Maradj a női testben!
Minden percem, rád minden csontom vár.
Maradj a tyúkketrecben!
A szívem nem lesz csendben.
Öltözz fel, ha vársz!

Minden jel

Látok valamit messze ott elől
Mire odaérek, lehet, hogy összedől
De érdekesebb, mint mögöttem bármi
Könnyű meghalni, nehezebb várni

Kicsit olyan lettem, mint Te voltál azelőtt
Mikor először mindenki mindenkit összetört
Mások életén jókat sírsz
A magadén röhögsz, ahogy csak bírsz

Telefonálgat a bűntudat,
Keveri a neveket, az arcokat
Mire utolérem elillan a pillanat.

Én csak a tükör vagyok, ébredj fel!
Te, aki a tükörben énekel,
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

Minimálbérért dolgozik a szív
Sosem vesz fel, néha visszahív
Azt mondja, álmában léghajó
A szél eldönti merre jó

Telefonálgat a bűntudat,
Keveri a neveket, az arcokat
Mire utolérem elillan a pillanat.

Én csak a tükör vagyok, ébredj fel!
Te aki a tükörben énekel,
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

Minden jel
Minden jel
Ha jeleket akarsz, akkor minden jel!

It’s my thing

It’s my thing
Here is my thing
Like a new toy
I feel my joy

It's grey now
As I stroll by
I see people
They’re all feeble…

Those worn strides
Grieve their torn pride
But there’s a small girl
With a red skirt…

She’s like a splash of green and orange paint
She’s like a flush of sob’ring rain
People!

It’s my thing
Here is my thing
I am now home
She’s brought me home…

I will draw a rainbow over these grey skies
And paint the stripes with little children’s smiles
I’m lighter now and suddenly I see
Small things around me I have never seen…

We never see we just simply stare
In fancy clothes we’re all still bare
People!

She’s like a beam of sunshine in the night
She lightens up the street as she walk by
I wish she stayed much longer in my sight…

Here is my thing…